A háttérben John Garang szudáni alelnök portréja. Békét akart, de hiába Fotó: Reuters
Múlt hét szombaton a viharos időjárás következtében lezuhant a szudáni alelnök, John Garang helikoptere. A polgárháború sújtotta afrikai ország alelnökévé alig három hete kinevezett vezető halálával azonban megtorpanhat az a januárban megkötött békemegállapodással elindult folyamat, melyben Garang jelentette a siker legfőbb zálogát. A volt alelnök halálhírére az országban zavargások robbantak ki, melyek eddig több mint negyven halálos áldozatot követeltek. A lázongások azonban nem csillapodnak annak ellenére sem, hogy Omar el-Besir elnök kijárási tilalmat rendelt el, valamint ígéretet tett az alelnök halála körülményeinek kivizsgálására, miután felmerült a gyanú, hogy az alelnök gyilkosság áldozata lett. Bár az eddig Garang vezetése alatt álló Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom is hivatalosan balesetnek minősítette Garang halálát, mégis kérte független vizsgálat lefolytatását.
Garang, a forradalmárból alelnökké lett politikus kulcsszerepet játszott az ország északi, muzulmán régiójából hatalomra került iszlám kormány és a keresztény lakosságú Dél-Szudán között létrejött békemegállapodás kidolgozásában és tető alá hozásában, és megvalósításának sikerét is sokan az ő személyéhez kötötték, mivel Garang kiemelkedő politikusi képességeinek köszönhetően a kamrúni iszlám kormányzat megbecsülését is kivívta magának. A több mint ötven évre visszanyúló fegyveres konfliktus lezárását ígérő megállapodás értelmében az iszlám kormányzat elismeri a politikai és vallási pluralizmust, a keresztény délen nem vezeti be az északon már életbe léptetett sariát, a politikai hatalmat pedig egy háromtagú elnökség irányítása alá rendeli. Ennek értelmében Omar el-Besir elnök mellett az első alelnöki pozíciót Garang, a második alelnöki hivatalt Ali Osman Taha – Garang korábbi tárgyalópartnere – kapta. Továbbá egy hatéves átmeneti időszakot követően Dél-Szudán lakossága népszavazás keretében dönthet majd arról, hogy Szudán része marad-e, vagy különválik attól. A hatéves autonómia alatt az ország két része fele-fele arányban osztozik az elsősorban a déli régióban kitermelt kőolajkincs (évi 320 ezer hordó) bevételéből. A megállapodás esélyt jelent nemcsak a Dél-Szudánban folyó harcok lezárására, de az országban zajló egyéb konfliktusok – így a nyugat-szudáni darfúri válság, illetve a kelet-szudáni feszültségek – megoldására is.
Garang hivatali esküjét július 9-én tette le, új tisztségében feladata lett volna a főleg keresztények és animisták lakta Dél-Szudán helyreállításának irányítása. (Az Afrika legnagyobb országaként számon tartott Szudán jelentős természeti vagyonnal, többek között kőolajjal rendelkezik, de a konfliktusok és a korrupció következtében a világ legszegényebb régiójává vált. A konfliktusban eddig kétmillió ember vesztette életét, elsősorban az éhezés és a járványok következtében.) Garang az ország egységének megőrzése mellett foglalt állást, olyan "új Szudánt" akart létrehozni, melyben a lelkiismereti szabadság jegyében vallási és faji hovatartozásától függetlenül mindenki egyenlő elbánásban részesül. Ebben saját szerepe is példaérték? volt: ő töltötte be a legmagasabb kormányzati pozíciót, amit keresztény politikus iszlám országban valaha is betöltött. Sőt, mivel a megállapodás értelmében már nem feltétel a muzulmán vallás az elnöki poszt betöltéséhez, Garang jó eséllyel indulhatott volna egy esetleges elnökválasztás során. Kulcsszerepe volt abban is, hogy Szudánban megnyíltak az ország kapui keresztény missziók előtt, és támogatta az ország első keresztény rádióadójának elindítására irányuló erőfeszítéseket is.
2005. 08. 05. (IX/31)
