hetilap

Ha ez ilyen egyszer? volna… Csakhogy ma még senki sem tudja, hogy valójában mi történik Gázában "jom aharei", azaz egy nappal a zsidó telepeseknek és az izraeli katonáknak a területről történő kivonulása után. A találgatásoknak se szeri, se száma. Van, aki azt mondja, hogy a palesztinok azonnal elfoglalják az egykori zsidó telepeket, beköltöznek az üresen hagyott lakóházakba, és tovább művelik a földeket, gyümölcsösöket, a melegházakat, van, aki azt mondja, hogy a zsidók előbb lerombolják a házakat, s a palesztinok csak a romeltakarítás után veszik birtokba a területet. Van, aki úgy véli, hogy a palesztinok, nem tudván mit kezdjenek izraeli örökségükkel, fosztogatni, rabolni fogják e területeket, van, aki úgy, hogy az izraeli rendfenntartó erők eltűnte után Gázában pillanatok alatt kitör a polgárháború. 

Csak az tudott, hogy nyolc és félezer zsidó hagyja el vagy toloncoltatik ki a filiszteusok földjéről harmincnyolc évi ott-tartózkodás után, s csak ingóságaikat viszik el onnan. Az egykor sivatagi, műveletlen, de mára földi paradicsommá varázsolt földeken hagyják házaikat, gazdaságaikat, üzemeiket, óvodáikat, iskoláikat, vagyis addigi életüket. Vagy önként, vagy erőszakkal. 

Volt már így. 1982-ben a Sínai-félszigeten lévő Jamit városában. Azután, hogy 1979-ben Egyiptom különbékét kötött a zsidó állammal, melynek fejében az izraeli telepesek kivonultak a megszállt egyiptomi területekről. Akkor is volt, aki magától ment az állam felszólítására, de volt, akit vasketrecben, daruk segítségével távolítottak el onnan. A virágzó várost – Ariel Saron vezényletével! – buldózerek sokaságával taposták el, az ott élők lelkét pedig pénzzel, törvénnyel, rábeszéléssel, meg erőszakkal kényszerítették az új otthonok keresésére. 

Ma félmillió dollárt is kaphat egy család, ha önként hagyja el az otthonát Gázában, amihez valamikor az izraeli kormány erőteljes támogatást nyújtott, hogy felépüljön, s hogy a veszélyt vállalva ott éljenek az emberek. A Gázai övezet mindig Izraelen kívüli terület volt. Egykor Egyiptomhoz tartozott, később sehova, mert a sűrűn lakott, természeti adottságoktól mentes térségre nyomorgó népével senki nem tartott igényt. 1967-ben, a hatnapos háború alatt az izraeliek – hogy távol tartsák maguktól a későbbi háborúk lehetőségét, s hogy zavartalanul eljussanak a Szuezi-csatornáig – kénytelenek voltak elfoglalni e palesztinok által lakott tömböt is, hiszen csak ezen keresztül jutottak el Egyiptomba, hogy azzal, mint legnagyobb ellenségükkel egyszer majd az elfoglalt területekért cserébe békét köthessenek. 

A "területet a békéért" elmélet alapján vonul most is ki odatelepített lakosságával együtt az izraeli katonaság Gázából – vállalva annak minden kockázatát. A Hamasz már közölte, hogy hiába vonul ki Izrael a Gázai övezetből, ő nem teszi le a fegyvert. Hadserege, az Ezzeddín el-Kasszám Brigádok hadgyakorlatán a fegyveres szervezet egyik vezetője, Mahmúd Zahar közölte, hogy "ez a hadsereg továbbra is megvédi a hazát, amíg csak egy talpalatnyi megszállt terület marad Palesztinában". Az Izrael elpusztítására felesküdött szervezet világossá tette: nem tágít attól a céljától, hogy palesztin államot hozzon létre, amely nemcsak a Gázai övezetet és Ciszjordániát, hanem a mai Izrael egész területét is magában foglalná. "Megrajzoljuk Palesztina térképét, amely a tengertől a folyóig (Jordán), Libanontól Egyiptomig húzódik" – mondta Zahar ezer álarcos fegyveres katonája előtt. 

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek