Tom Lantos. Hosszú távon optimista Fotó: Reuters
– Képviselő úr, a világ első számú problémájává vált az iráni atomprogram. Miben áll annak a veszélye?
– Irán nukleáris törekvései az egész civilizált világot veszélyeztetik. A napokban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egyhangú nyilatkozatban szólított fel arra, hogy Irán hagyjon fel minden olyan tevékenységgel, amely atomfegyver kifejlesztésére irányulhat. Ez a helyzet nem csupán amerikai, hanem globális szempontból is problémát jelent. Az irániak hazudtak a nemzetközi közösségnek arról, hogy milyen nukleáris tevékenységet folytatnak. Támogattuk azt, hogy az angolok, a franciák és a németek megpróbáltak tárgyalni velük. Teherán nagyvonalú és vonzó kedvezményekre kapott ígéretet, amennyiben feladják ezt a nagyon veszélyes programot. A világ azonban nem élhet együtt egy atomfegyverekkel rendelkező Iránnal.
– Ön többször beszélt arról, hogy Iránnak követnie kellene a líbiai példát. Kadhafi önként, tárgyalások útján felszámolta nukleáris programját, és ezzel visszakerült a nemzetközi közösségbe. Lát-e erre bármilyen esélyt Teherán esetében vagy csak egy rezsimváltozás hozhatna ilyen eredményt?
– Az első amerikai kongresszusi képviselő voltam, aki ellátogatott Líbiába, miután Kadhafi ezredes úgy döntött, hogy feladja nukleáris ambícióit. Azóta már ötször jártam az országban és széles körű megbeszéléseket folytattam Kadhafi ezredes mellett számos más politikai vezetővel is. Líbia magatartása kiváló példa, amelyet nemcsak Iránnak, hanem Észak-Koreának is követnie kellene. Amikor az év elején Phenjanban jártam, azt tanácsoltam az észak-koreai vezetésnek, hogy vegyék figyelembe a líbiai példát, és kövessék azt.
– Irán esetében úgy tűnik, hogy az igazán kedvező európai ajánlatok sem hatnak. Amerika keményebb retorikát használ és a katonai fellépést sem zárja ki Iránnal szemben. Mit gondol, sor kerül végül erő alkalmazására?
– Nem akarok elébe menni annak, hogy mi történhet a jövőben, de az most is nyilvánvaló: a világ nem tűrheti el, hogy az ajatollahok kezébe atomfegyver kerüljön.
– A londoni merényletek arra figyelmeztették Európát, hogy a muzulmán szélsőségesek előszeretettel bújnak meg a szélesebb iszlám közösség mögött. Hogyan lehet elkerülni azt, hogy a nyugati civilizáció emiatt ne kerüljön konfliktusba az egész iszlám világgal?
– Mindent meg kell tennünk azért, hogy világos legyen mindenki előtt: nem vallási alapon álló háborúról van szó. Nagy létszámú békeszerető és szorgalmas muszlim él mind Európában, mind pedig az Egyesült Államokban, akik ugyanolyan jogokkal és kiváltságokkal rendelkeznek, mint mások. A muszlim közösség legfontosabb feladata az, hogy együttműködjön a terror elleni harcban. Pontosan nekik kell a legjobban tudniuk azt, hogy a közösség mely tagját kell figyelemmel kísérni vagy akár börtönbe zárni amiatt, mert ártatlan életek elpusztítását tervezi. Amerikában nagyon szorosan együttműködünk a muszlim közösségekkel abban, hogy elszigeteljük a terroristákat. Világos, hogy ez nem fog gombnyomásra sikerülni. Évekre, talán sok-sok évre lesz szükség ahhoz, hogy a feladatot elvégezzük. A legkisebb kétségem sincs azonban afelől, hogy sikerrel fogunk járni, és a civilizált világ végül felül fog kerekedni.
– Képviselő úr mint holokauszt-túlélő rendszeresen figyelemmel kíséri az antiszemita jelenségek felbukkanását a világban. Az utóbbi időben a régi előítéletek gyakran az izraeli politika bírálataként jelennek meg...
– Elutasítom azt a beállítást, hogy Izrael lenne a felelős. Az antiszemiták bűne az, hogy az antiszemitizmus ma újra erősödőben van. Hosszú távon azonban nagyon optimista vagyok.
A fejlett világ a 21. században felismerte azt, hogy a társadalmak csak a vallási sokszínűség mellett tudnak megfelelően működni.
2005. 08. 19. (IX/33)
