Jelenleg tizenhárom, a terrorizmus különböző aspektusait érintő globális egyezmény van a világon. A nemzetközi terrorizmusról szóló átfogó konvenció tervezete azonban az ENSZ egyik bizottságában 1996-ban – elakadt, mert nem sikerült közös nevezőre jutni a terrorizmus fogalmáról. Az egyezmény körüli vita azért nem zárult le, mert a tagállamok nem tudtak megegyezni: minek minősüljenek a palesztin öngyilkos merényletek, illetve az izraeli katonai akciók Ciszjordániában és a Gázai övezetben. A legutóbbi egyeztetési fordulóban, februárban az arab országok küldöttei elvetették Kofi Annan ENSZ-főtitkár összefogásra felhívó javaslatát, mondván: az ellenkezik a nemzeti felszabadító mozgalmak, például a palesztin ellenállás azon jogával, hogy szembeszálljanak a külföldi megszállókkal. A Sarm-el-sejki merényletek után az Iszlám Országok Szervezete azonban közös muszlim választ szorgalmazott; a szervezet közleménye szerint a terrortámadások csak kárt okoznak a muszlim világnak.
"Ami az elmúlt hetekben történt, újabb indok arra, hogy előrelépjünk és meghatározzuk a terrorizmus mindenki számára elfogadható fogalmát" – mondta Annan és, a legegyszer?bb megfogalmazást javasolta: nyilvánítsák terrorizmusnak a polgári lakosság szándékos megnyomorítását vagy meggyilkolását, minden indoktól függetlenül.
A terrorizmust tehát hamarosan definiálni fogják, ami ugyan jó dolog, de a definíció még nem szünteti meg. Az a felismerés, s az abból következő akciótervek azonban, hogy a terrorizmussal szemben – legyen az akár lokális, akár globális – csak egységes, nemzetközileg összehangolt cselekvéssel lehet eredményt elérni, ha meg nem is szüntethetik a terrort, de mindenképpen gyengíthetik és csökkenthetik azt. Megdőlt tehát az az évtizedes nézet, amelyet akár az egyes országok különböző külpolitikája, félelme, kompromisszumkészsége vagy harci vágya diktált, miszerint mindenki úgy birkózzon meg a saját terroristáival, ahogy képes. Ettől már csak egy lépés egy olyanfajta egységes koncepció kidolgozása, amely egyforma mércével méri a bármely nép, faj vagy vallás ellen működő agressziót. Egy lépés, de a legnagyobb lépés: megszüntetni azt a napjainkig működő évtizedes gyakorlatot, amely szerint a palesztin terror ellen csak az izraeliek, a baszkoké ellen csak a spanyolok, az íreké ellen csak az angolok, a muzulmán testvéreké ellen csak az egyiptomiak, az arab szabadcsapatoké ellen csak a szudániak, az al-Kaidáé ellen csak az amerikaiak, a csecseneké ellen csak az oroszok, az albánoké ellen csak a szerbek, a japán fasisztáké ellen csak a japánok
vívják a maguk harcát. Világossá vált, hogy nincs csak palesztin, csak baszk, csak ír, csak csecsen stb. terror. Terror csak egy van: a terror. Ez pedig nemzetközi. A nemzetközi terror ellen pedig csak nemzetközi harcot lehet vívni.
Ezt felismerendő, London már el is készített Európa számára egy terrorellenes csomagtervet. Charles Clarke brit belügyminiszter, a London elleni terrormerényletek óta nem győzi hangsúlyozni, hogy Európának fel kell készülnie arra, hogy megértse, hogyan működnek a nemzetközi szinten tevékenykedő terrorista csoportok és szervezetek, s e működést kell megakadályoznia a lehető legszélesebb területeken. Elsősorban az elektronikus üzenetek terjedésének hálózatát és a telefonvonalakat javasolja ellenőrzés alá vonni, de ellenőrizni akarja a bankszámlákat, az ellopott fegyverek, illetve robbanóanyagok útját, az eltűnt útlevelek sorsát, a légiforgalmi társaságok utaslistáit, a gyanús események felderítését, a gyanús személyek helyváltoztatását. A brit belügyminiszter szorgalmazza az általános és egységes gyakorlatozást a terrorcselekmények utáni helyzet kezelésére, az e-mail-forgalom ellenőrzésére, a mobiltelefon-hálózatok vészhelyzetben való kezelésére, a tv- és rádiócsatornák készenlétben helyezésére, a terrorelhárító katonai- és rendőri csoportok összehangolt tevékenységére.
Az elmúlt időszak merényletei azonban nem csak Európa kormányait mozgósították a terrorista cselekmények elleni intézkedésekre. A New York-i metróban, ha nem is minden utas táskáját, de találomra egy-egy utas csomagjába beletúrnak a rendőrök. A londoni merényletek után a New York-i hatóságok kampányba kezdtek annak érdekében, hogy az utasok megpróbálják felismerni a gyanús, esetleg merényletre készülő embereket. A rendőrök a vonatokon és a buszokon utazókat éberségre intik. Gyanúsnak mondják például az olyan embereket, akik ökölbe szorított kézzel utaznak, mert az arra utalhat, hogy gyújtószerkezetet tartanak benne. Gyanús lehet szerintük a túlzott illatozás, mert az annak lehet a jele, hogy a robbanószer szagát akarják érzékelhetetlenné tenni. Gyanús lehet a túlzottan verejtékező ember, vagy az, aki kerüli mások tekintetét, motyog vagy kántál magában valamit, esetleg az évszakhoz képest szokatlan öltözéket, például nyáron nagykabátot visel.
2005. 08. 12. (IX/32)
