Három lakóház égett porig Párizs szegénynegyedében. Véletlenek összjátéka? Fotó: Reuters
Négy hónappal ezelőtt egy afrikai bevándorlók átmeneti elszállásolására használt, szociális szálláshelyként működő filléres hotelben csaptak fel a lángok, és követelték huszonnégy ember, nagyrészük gyermek életét. Ezt követően augusztus végén, egy hét alatt két olyan külvárosi házban ütött ki tűz, ahol afrikai bevándorlók éltek szó szerint egymás hegyén-hátán, olyan körülmények között, melyek elől ők maguk vagy szüleik menekültek el Afrikából. A legutóbbi, tizenhat áldozatot követelő tűzesetnél a hivatalos közlemény szerint gyújtogatás történt: kamaszlányok bosszúból gyújtották rá a házat egyik társnőjükre.
A tragédiák felhívják a figyelmet arra, hogy Párizs szegénynegyedeiben a harmadik világot idéző körülmények között élnek legális és illegális bevándorlók tömegei. A hatóságok által is lakhatatlannak minősített házakban élnek, ahol a vakolat hullik a falról – ahol még van fal –, máshol ökölnyi rések helyettesítik a légkondicionáló berendezést, az esővíz befolyik a tetőn át, miközben az asszonyok és a gyerekek az utcai tűzcsapból vödrökkel hordják fel a vizet a lakásba, mert a közszolgáltató társaságok elzárták a vizet, de az áramot is – így azt lopják.
A lakásokban gyakran öten-hatan is jutnak egy-egy szobára, a ruhák a földön állnak kupacokban, a matracokat egymásra pakolják nappal, míg éjszaka a földre teszik egymás mellé, úgy alszik egy rakáson a család apraja-nagyja. A lakáson emellett egér- és csótánycsaládokkal is osztoznak az ott élők, de időnként a felső szomszéd hűtője is náluk landol, miután leszakadt alatta a mennyezet. "Afrikában is szegények voltunk, de soha nem kellett ilyen körülmények között élnünk" – mondja egy harmincas éveiben járó fekete asszony, aki hattagú családjával él egy egyszobás lakásban immár négy éve, az eredetileg fél évre ígért "átmeneti időszak" helyett. Sokan kerülnek ilyen "átmeneti megoldásként" a hatóságok által szociális célokra kisajátított vagy az épületet elhanyagoló tulajdonostól megvett bérházakba, várva, hogy rendeződjenek körülményeik. Ez az átmeneti helyzet azonban sokak számára éveket, de akár tíz-tizenöt évet is jelenthet.
Egy 2002-es felmérés során mintegy ezer párizsi ingatlan került "feketelistára", köztük a most leégettek is, melyek kilakoltatása és felújítása tervbe van véve, azonban a bürokrácia útvesztői (illegális lakásfoglalókat nem lehet "csak úgy" átköltöztetni máshová, előbb rendezni kell a papírjaikat) és a további átmeneti szállások hiánya szinte lehetetlenné teszik a szükséges felújítások elvégzését. Egy tavaly elvégzett felmérés szerint Franciaországban
egymillióan élnek lakhatatlannak minősített lakásokban, míg további mintegy hatmillióan (a teljes lakosság tíz százaléka!) komfort nélküli – tehát se WC-vel, se zuhannyal nem rendelkező – lakásban, illetve jelentős lakbérhátralékkal. Az égbe szökő lakásbérleti árak miatt azonban még a legrosszabb állapotban lévő lakásokat is könnyűszerrel ki lehet adni, a bérlők még ennek is örülnek, az éppen pénztelen vagy szélhámos tulajdonosok pedig egyszerűen nem törődnek a lakások állapotával. Egymillió francia valamely családtagjánál húzza meg magát, és mintegy százötvenezer hajléktalant tartanak nyilván.
2005. 09. 09. (IX/36)
