"Felkészülten a békére" – hirdeti az IRA-plakát Belfastban. Nem nyúlnak a fegyverhez Fotó: Reuters
Az Egyesült Királyságtól való elszakadást zászlajára tűző Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) három évtizedes fegyveres szembenállás után vállalja teljes fegyverarzenáljának "használaton kívül helyezését". A brit uralom ellen küzdő terrorista csoport önkéntes lefegyverzését ellenőrző John de Chastelain nyugalmazott kanadai tábornok úgy hiszi, hogy az akcióval "megsemmisítésre került az IRA teljes fegyverkészlete", a hatástalanított fegyverek mennyisége "megegyezik a korábbi becslésekkel" – véli a katonai szakértő.
A lefegyverzés menetét meglehetősen nagy titokzatosság övezte, a kanadai tábornokon kívül csak néhány civil vehetett részt megfigyelőként, többek között egy protestáns lelkész, illetve egy katolikus pap. A folyamat tisztaságát felügyelő Chastelain tábornok szerint a fegyverkészlet nagysága "rendkívüli méret?" volt, és elmondása szerint robbanóanyagok és gépfegyverek leszerelése mellett jelentős számú aknavetőt és rakétát is megsemmisítettek. Az IRA vezetése ezután nyilatkozatban erősítette meg, hogy a maguk részéről a lefegyverzést befejezettnek tekintik. Hasonlóképpen nyilatkozott Gerry Adams, az IRA politikai szárnyának, a Sinn Fein pártnak vezetője is: "Nagy dolog, amit elértünk. Ezzel befejeztük. Vége" – nyilatkozta Adams.
Az esemény lökést adhat a tíz éve még Bill Clinton által a közel-keleti rendezés mintaképének tekintett, ám azóta az oslói folyamathoz hasonlóan megrekedt északír békefolyamatnak. Katolikus-nacionalista militáns csoportok
– legismertebb ezek közül az IRA – és a protestáns félkatonai szervezetek között a hatvanas évek végétől tart a fegyveres konfliktus. "Az egyik meghatározó tét az általános választásokon az északi tartományok egyesítése Írországgal. Az egyesítést támogatók, a naconalisták egy önálló nagy Íroszágot látnának szívesen. Radikálisabb vonalat képviselnek a republikánusok, a spektrum legszélén pedig az IRA található" – nyilatkozta a Heteknek Brian Sutton politológus, aki szerint a konfliktus a katolikus–protestáns törésvonal mentén jött létre, azonban ma már pontosabb nacionalista-lojalista problémaként beszélni erről.
A békefolyamat kereteit az 1998-ban amerikai közvetítéssel aláírt Nagypénteki Egyezmény jelölte ki, amelyben egy 108 főből álló Tanácsot, illetve egy 14 főből álló döntéshozó testületet hívtak életre.
(Húsvéti áttörés. Hetek, 1998. április 18.) A testületekben egyenlő arányban kaptak helyet mind katolikus mind protestáns képviselők, akik közös hatalomgyakorlással igazgatják a hat északír tartományt. A közös kormányzásnak az IRA-kémkedés botránya vetett véget 2002-ben, aminek eredményeként ismét kiújultak az erőszakos cselekmények is. A vallási köntösben megjelenő terror 1966 és 1999 között összesen csaknem 4000 halálos áldozatot és 36 ezer sebesültet követelt. A terrorakciók áldozatainak többsége ártatlan civil volt.
Újságírói kérdésre válaszolva Chastelain tábornok kijelentette, csak becsülni lehet a nagyságrendjét és teljes mennyiségét a megszelídült terrorszervezet volt fegyverkészletének, ő azonban bízik abban, hogy "igazat mond az IRA, mikor azt állítja, a teljes készletét átadta". A megsemmisítést felügyelő bizottság katonai hírszerzésre alapult becslései szerint az IRA készleteivel egy kisebb államot bőven teljes hadrendbe lehetett volna állítani. Ezek szerint az egyéb fegyveres csoportok készleteit nem számítva az IRA rendelkezett 1700 lőfegyverrel, legalább 50 gépfegyverrel, 40 aknavetővel, ezen túlmenően számtalan taposóaknával, gránáttal, lángszóró berendezéssel, föld-levegő rakétákkal és körülbelül 2 tonnányi Semtex robbanóanyaggal. A fegyverek katonai források szerint nagyobbik részben Líbiából származnak, de az arzenál egy részét Európából, illetve az Egyesült Államokból sikerült az északi Ulster tartományba csempészni.
2005. 09. 30. (IX/39)
