Gerhard Schröder. Kancellárként szeretné megnyitni 2006-ban a foci vb-t Fotó: Reuters
Németországban a közel két héttel ezelőtti választások után is folyik a csatározás annak eldöntésére, hogy ki lesz az új kancellár: Gerhard Schröder, Angela Merkel vagy netán mindkettő. Abszurdnak tűnhet talán, de még ez utóbbi lehetőség is felmerült, hiszen a szociáldemokraták még azzal a javaslattal is előálltak, hogy Schröder maradhatna 2007-ig pozíciójában, míg ezt követően a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője, Merkel venné át a hatalmat. A német sajtó szerint talán ez lenne az egyetlen esély arra, hogy Schröder hatalmon maradhasson, ugyanakkor jogi és alkotmányos szempontból ez a megoldás nehezen járható útnak tűnik. Több elemző véli azonban úgy, hogy mégis ez az opció lenne a legkedvezőbb, tekintve, hogy 2006-ban Németország veszi át a G8-ak elnökségét, és Schröder sokkal otthonosabban mozog ebben a közegben, mint Merkel. Ezenkívül a mostani kancellár felkészíthetné az országot az EU soros elnökségének átvételére is, amelyre 2007 első felében kerülne sor.
Merkel azonban – egyelőre – hallani sem akar erről a megoldásról, de azzal a javaslattal állt elő, hogy a vasárnapi drezdai szavazás után hajlandó lenne megkezdeni a hatalommegosztással kapcsolatos tárgyalásokat az SPD-vel, ha a szociáldemokraták elfogadják Schröder utódaként. Ez további lépést jelent azon nagykoalíció kialakítása felé, amely nagy valószínűséggel kormányozni fogja majd az országot a következő négy év során. Az elhalasztott drezdai szavazástól egyelőre mindkét fél némi megerősítést vár. A szász főváros 219 ezer főnyi lakosságát az egyik helyi jelölt múlt hónapbeli halála miatt hívják az urnákhoz két héttel az általános választások lezajlása után. Az eredménytől függetlenül a CDU megőrzi majd hajszálnyi előnyét az SPD-vel szemben, de egy helyi siker mindenképpen növelné a koalíciós tárgyalásokon a CDU befolyását. A párt vezetése szerint akár egy további plusz mandátum is növelné a nyomást Gerhard Schröderen annak érdekében, hogy végre mondjon le, ám, az SPD is bízik abban, hogy esetleges drezdai győzelme esetén még inkább egyenlő partnerként léphetne a koalícióba. A kritikusok azonban azzal vádolják Schrödert, hogy a pártok azért nem tudnak gyors megegyezésre jutni, mivel ő személy szerint nem képes elengedni a kormánykereket. Egyesek egyenesen azt állítják, hogy a hatalomhoz való ragaszkodása felelőtlen magatartás, és bizonytalanságot teremt az ország politikai atmoszférájában.
Érdekes helyzet állt elő egy másik nagy EU-tagország, Lengyelország parlamenti választása után is. A szavazók látványosan megbuktatták a kormányzó Demokratikus Baloldal Szövetségét, amelynek támogatottsága a 2001-es 41 százalékról 30 százalékkal esett vissza. Amint azt néhány elemző némi iróniával megjegyzi, a lengyelek ily módon újra búcsút intettek a szocializmus maradványainak, és a tradicionális, kulturális értékeket hangsúlyozó jobboldali pártokra tették le voksukat. Ezzel újra megerősödött az a trend, mely szerint 1989 óta minden egyes hatalmon lévő kormányt "menesztettek" a lengyel szavazók. Elégedetlenségüket majdnem éppolyan erősen tükrözte az a tény is, hogy a választásra jogosultaknak alig 40%-a járult az urnák elé – Európában 1945 óta nem volt ilyen alacsony a szavazati arány egyik országban sem.
A baloldali kormány kétségkívül korrupciós botrányai miatt veszítette el szavazótáborát, amelynek egy része most a gazdasági múltját tekintve "tiszta lapokkal induló", erősen jobboldali Törvény és Igazságosság (PiS) nev? pártra adta le. A PiS a szavazatok 28%-át "zsebelte be", mögötte azonban nem sokkal maradt le valószínűsíthető koalíciós partnere, a szintén erősen jobboldali Polgári Platform (PO). Mindkét párt a Szolidaritás mozgalmából eredezteti magát. Az elemzők szerint a jövőbeni kilátások nem túl rózsásak, hiszen a koalíciós partnerek kevés tapasztalattal rendelkeznek, és számos kérdésben – különösen a gazdaság terén – nem értenek egyet, ráadásul külső kihívásokkal is szembesülniük kell. A kereszténydemokrata pártnak tartott PiS időnként nacionalista hangot üt meg, gyanakvóan tekint Németországra és Oroszországra, de az EU-t illetően is meglehetősen szkeptikus. Korlátozott jövedelemadó-csökkentést hirdet, óvatos a privatizációt illetően és az euró bevezetéséről szóló döntést el akarja halasztani egészen 2009-ig. A PO ezzel szemben 15%-os átalányadót vezetne be, támogatja a privatizációt és az eurót már 2008-ban bevezetné.
A miniszterelnöki pozíció várományosa a PiS vezetője, Jaroslaw Kaczynski, aki megrögzött antikommunista és konzervatív politikus hírében áll. Esélyei azonban nagyrészt ikertestvére, Lech – aki jelenleg Varsó polgármestere – ambícióitól függnek, aki közel két hét múlva a PiS színeiben épp a PO jelöltjével száll majd ringbe az elnöki posztért.
Amennyiben Lech nyer, Jaroslaw lemond a kormányfői posztról. E helyzetből fakadóan azonban jelenleg a PiS és a PO egyszerre készül koalícióra lépni és egyben újra versengeni is egymással. A PiS-nek minden bizonnyal szüksége lesz a Polgári Platform támogatására, ha többségben akar kormányozni. Mindemellett azonban hosszas viták várhatók az adópolitikát, a privatizációt, a munkahelyteremtést és a szociális ellátás kérdéseit illetően. Kaczinsky egyházpárti, abortuszellenes és melegellenes nézetei a liberális elemzők szerint megakadályozzák majd az országot abban, hogy "modern európai állammá váljon". Az új lengyel kormánynak azonban nagy valószínűség szerint nagy beleszólása lesz az EU költségvetési reformjába és a bővítés menetébe is, hiszen Bulgária és Románia is számít majd Varsó lobbizására.
2005. 09. 30. (IX/39)
