Egy turista a robbanások helyszínén. Hiába keresték a paradicsomot Fotó: Reuters
"Ó, már nem is jut eszünkbe az a robbantás, rég elfelejtettük az egészet" – nyilatkozta idén szeptemberben a 2002-es akcióval kapcsolatban az egyik bali turizmusszakértő. Az optimizmusra minden oka megvolt, hiszen az iparág bevételei minden eddigi eredményt túlszárnyaltak: az idei év első nyolc hónapjában összesen több mint egymillió vendég fordult meg a szigeten. Az eredmények ellenére az optimizmus korainak bizonyult, és figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy a 2002-es robbantások óta szinte éves rendszerességgel fordultak elő a merényletek. Az akciók hátterében sejtett Dzsamaja Iszlamija nevű indonéz terrorszervezet ugyanis 2002 októberében hajtotta végre az első bali merényletet, majd egy évre rá, 2003 augusztusában a dzsakartai Marriott Hotelnél robbantott, 2004 szeptemberében pedig az ausztrál nagykövetségnél hajtott végre terrorakciót. A héten három öngyilkos merénylő két tengerparti és egy utcai étteremben hozott működésbe házi készítésű pokolgépeket, amelyek egyes jelentések szerint harminckét, mások szerint huszonkét ember halálát okozták, és több mint százat megsebesítettek. (Az adatok a hatóságok szerint azért eltérőek, mert a szétroncsolódott holttesteket nehezen tudják azonosítani.) Több televíziótársaság bemutatott egy amatőr videófelvételt, amelyen látszik, hogy egy hátizsákos fiatalember hidegvérrel besétál az étteremben békésen vacsorázók közé, majd egy robbanás után minden elsötétül, és csak a sikoltásokat lehet hallani a bekapcsolva maradt kamera képein.
Az áldozatok legnagyobb részben indonéz állampolgárok, de ausztrál, japán, amerikai és koreai halottak, illetve sebesültek is vannak. A korábbi merényletekhez képest úgy tűnik, a terroristák taktikát váltottak: míg eddig nagy méretű – és így nyilván költségesebb – pokolgépeket alkalmaztak, ezúttal – a madridi és a londoni módszerekhez hasonlóan – kisméretű, hátizsákban is elférő szerkezeteket vetettek be.
Az előző merényletek óta ugyanis az indonéz hatóságok megerősítették a biztonsági intézkedéseket, így a merénylőknek kevésbé feltűnő megoldások után kellett nézniük. A nyomozás eddigi eredményei szerint egy-egy kilencvoltos elemmel hozták működésbe a TNT alapú szerkezeteket, amelyeket az áldozatok és sérültek számának fokozása érdekében – az Izraelben alkalmazott módszerekhez hasonlóan – szögekkel, csavarokkal, golyós csapágyakkal "egészítettek ki". A sebesültek mentésén dolgozó orvosok és nővérek beszámolói szerint huszonhárom sebesültből több bevásárlószatyornyi fémdarabot operáltak ki, amelyeket aztán továbbítottak az indonéz és az ausztrál nyomozók számára, további vizsgálat céljából.
Az ausztrál kormány nehéz helyzetbe került: miközben a terrorizmus szakértői azt rebesgetik, hogy idő kérdése, mikor kerül sor merényletre ausztrál földön is, nyomást kell gyakorolnia Susilo Bambang Yudhoyono indonéz elnökre annak érdekében, hogy a Dzsamaja Iszlamija nevű terrorszervezetet hivatalosan is nyilvánítsa törvénytelenné. E nyomásgyakorlással azonban John Howard ausztrál miniszterelnök szerint óvatosan kell bánni: Yudhoyono, aki a terrorizmus elleni harcban partnernek mutatkozik, az október elején kétszeresére emelt üzemanyagárak és az alelnökkel, Juszuf Kallával kibontakozó félben lévő hatalmi harca miatt hazáján belül is fokozódó nyomás alá került. A Dzsamaja Iszlamija betiltása tovább gyengíthetné belső szavazóbázisát, mivel ezt a nevet – amelynek jelentése iszlám közösség – számos olyan mecset és iskola is használja, amelyeknek vélhetően nincs köze a terrorizmushoz. A szervezet ugyan némileg megerőtlenedett és decentralizálódott, mivel 2001. szeptember 11. óta több mint 300 tagját letartóztatták – köztük számos kulcsfigurát és al-Kaida kapcsolattartót is –, ennek ellenére még közel húsz olyan vezetője van szabadlábon, akik Afganisztánban közvetlenül az al-Kaidától, vagy a Fülöp-szigeteken az Abu Szajjaf csoporttól és a Moro Iszlám Felszabadítási Fronttól kaptak kiképzést.
2005. 10. 07. (IX/40)
