Szaddám Huszein és vádlott-társai a bíróságon várják a tárgyalás kezdetét. A képen: Szaddám Huszein (elöl), féltestvére Barzan Ibrahim al-Tikriti (mögötte), és az iraki hírszerzés korábbi vezetője, Abdullah Kadhem Ruaid (hátul) Fotó: Reuters
Több elemző és kommentátor szerint elképzelhető, hogy a szabadidejét különféle jogi anyagok – például a Genfi Egyezmény – olvasgatásával töltő diktátor Szlobodan Milosevics nyomdokába óhajt lépni. "Szaddám figyelte Milosevics hágai viselkedését, és nagy benyomást gyakorolt rá" – nyilatkozta az Irakban állomásozó amerikai erők egyik korábbi szóvivője, Dan Senor. Az egykori diktátor még a nevét sem volt hajlandó közölni a személyazonossága felől érdeklődő bíróval, később viszont, amikor a bíró a jegyzőkönyv kedvéért maga olvasta fel Szaddám nevét és rangját, kikérte magának, hogy őt Irak "volt" elnökének titulálják, hangsúlyozva, hogy ő "az iraki nép akaratából még mindig Irak elnöke". Szaddám ellen összesen tizenkét rendbeli vád emelését tervezik, de a vádak többségével kapcsolatban még folynak a nyomozások, így nem tudni, melyik mikor kerülhet a bíróság elé.
Jelenleg Szaddám és további hét bűntársa ellen az emberiség ellen elkövetett bűntettekért emelnek vádat, ezek közül is a síita al-Dudzsail nev? faluban, 1982 júliusában elkövetett vérengzését hozzák fel először. A történészek szerint ebben a faluban követték el Szaddám ellen azt a merényletkísérletet, amely a legközelebb állt ahhoz, hogy sikeres legyen. A diktátor megtorlásképpen akkor összesen 550 férfit, nőt és gyermeket tartóztattatott le a faluban, akik közül sokakat megkínoztak és meggyilkoltak, vagy erőszakkal száműztek. Összesen 148 embert – köztük tinédzsereket is – végeztek ki. A jogi szakértők azért ezt a tettét választották ki elsőként, mert ez a leginkább egyértelmű, és ezt tudják legalaposabban dokumentumokkal is alátámasztani: rendelkezésre állnak ugyanis a Szaddám által aláírt halálos ítéletek.
Bár az irakiak túlnyomó többsége mélyen megveti a volt diktátort, és leginkább a halálos ítéletének örülne, közel két és fél év folyamatos vérontás után a jelenleginél kétségkívül erősebb kez? vezetőre várnak. A mostani síita miniszterelnök, Ibrahim al-Dzsafari egyes kritikusok szerint ugyanis valóságos "anti-Szaddám" – egy jó szándékú és jó modorú iraki polgár, aki azonban nem rendelkezik a kellő vezetői karizmákkal. Míg a pozíciót korábban betöltő Ijad Allavi érezhetően jelen volt a közéletben, például rendszeresen ellátogatott a merényletek helyszíneire, al-Dzsafari alig-alig merészkedik a biztonságos Zöld Zónán kívülre, ami miatt sok iraki úgy érzi, nem igazán törődik a köznéppel. Mivel Szaddám várhatóan megpróbál majd az így keletkezett hatalmi vákuumra "rájátszani", a szakértők szerint rendkívül fontos, hogy a Bagdadban zajló jogi eljárás korrekt legyen. "Ha a per egyfajta
bosszúállásnak minősül majd, Szaddám a szélsőséges szunnita és pánarab mozgalmak kezére játszhat. Szerintem rosszul időzítették a per időpontját" – szögezte le Ghassan Atiyya, az Iraki Alapítvány a Fejlesztésért és Demokráciáért vezetője.
Mivel többen tartanak attól, hogy egy "dacos", az iraki invázió jogtalanságát hangsúlyozó Szaddám rövidtávon megerősítheti a szunnita felkelők mozgalmát, a tárgyalás rendkívül szigorú biztonsági intézkedések mellett zajlott.
A helyszínről tudósító újságírók a ruhájukon és a személyi igazolványukon kívül semmit sem vihettek magukkal a terembe, a biztonsági erők szerint pedig "még a Fehér Házba is könnyebb volt bejutni" a per napján, mint a Bagdad Zöld Zónájában berendezett tárgyalóterembe. A tárgyalásra négy nappal az alkotmánnyal kapcsolatos referendum után került sor, és videokamera segítségével az egész világ számára közvetítették. A védelem arra hivatkozva kért halasztást, hogy Szaddám ügyvédei többségének nincs elég tapasztalata a nemzetközi jog és az ekkora volumen? ügyek terén.
2005. 10. 21. (IX/42)
