George W. Bush. Az újraválasztott elnököt nem kímélték Fotó: Reuters
A legfelsőbb bírósági jelölések körüli politikai harc júliusban újult ki, amikor Sandra Day O\'Connor bíró nyugdíjba vonulásával lehetőség nyílt, hogy több mint tíz év után új bíró kerülhessen az elnök után legnagyobb hatalommal bíró taláros testületbe. Az elnök egy konzervatív bírót, John Robertset jelölte a megüresedett posztra. A jelölési eljárás alatt azonban meghalt a Legfelsőbb Bíróság elnöke, William Rehnquist, így ezt követően az elnök Robertset Rehnquist megüresedett helyére jelölte, amit a szenátus különösebb csatározások nélkül jóváhagyott.
Bár a másik jelölt, Harriet Miers jelölése során az elnök meghátrálásra kényszerült, ez a kudarc korántsem okozott akkora politikai és erkölcsi válságot, mint a Plame-ügy, amelynek során a Bush-csapat tisztáldozatra kényszerült: a Bush-kormány egyik fontos szereplőjének, Lewis Libbynek, Dick Cheney kabinetfőnökének kellett távoznia a kormányból. A botrány azonban elérte magát a "tervezőt" – ahogyan George W. Bush nevezte a választási győzelemkor –, vagyis Karl Rove-ot, az elnök legfőbb politikai tanácsadóját is. A Plame-ügyet eleinte csak dörzsölt politikai fogásként lehetett értékelni, minden bizonnyal a Cheney– Libby–Rove kör valamelyik tagja szivárogtathatta ki, hogy Joseph Wilson korábbi nigériai nagykövet felesége a CIA fedésben lévő ügynöke. Mindez hat nappal azután történt, hogy Wilson újságcikkben cáfolta a Bush-kormány iraki háború melletti egyik érvét, miszerint Irak uránércet akart vásárolni Nigériától.
A Plame-gate kikezdte a Bush-kormány szavahihetőségét. Az üggyel kezdődő politikai és morális válság mellesleg jellegzetesen második ciklusba tartozó esemény, ami persze nem vigasztalja George W. Bush elnököt, aki az év végén két újabb titkosszolgálati ügy miatt kényszerült magyarázkodásra, nemzetközi és hazai porondon egyaránt. Nemzetközi szinten annak a hírnek a kiszivárgása okozott zavart, mely szerint a CIA-nak titkos börtönei vannak Európában, ahol terrorizmussal gyanúsított embereket tartanak fogva bírósági eljárás nélkül. A belpolitikában pedig annak a hírnek a kiszivárgása okozott kisebbfajta földindulást, amely szerint a terrorizmus elleni harc keretein belül az elnök jóváhagyásával több esetben hallgattak le amerikai állampolgárokat, szintén bírósági engedély nélkül.
A természet sem kímélte meg az "Újvilágot": 2005 a hurrikánok éve volt Amerikában. Egyik "hölgy" a másik után "tisztelte meg" a déli államok partvidékét. A Katrina romba döntötte New Orleanst, és az emberek még fel sem ocsúdhattak a sokkból, amikor máris a partokat fenyegette a Rita. Ezek után Wilma következett a sorban, amely az idei hurrikánszezon huszonegyedik névvel ellátott vihara volt. Ezzel megdőlt az 1933-as rekord: ekkor érzékeltek ugyanis utoljára huszonegy egymást követő vihart vagy hurrikánt egy szezonon belül. A Wilma ebben a szezonban már a negyedik olyan hurrikán volt, amely Amerika partjait elérte – erre pedig 1851, vagyis a hurrikánokkal kapcsolatos adatok rögzítésének megkezdése óta nem volt példa. Az Atlanti-óceánon eddig mért hat legintenzívebb hurrikán közül három – a Katrina, a Rita és a Wilma – egymás után hat héten belül formálódott ki. A Mexikói-öböl két nemkívánatos "hölgy látogatója", a Katrina és a Rita 1100 halálos áldozatot követelt, és legalább 1,3 millió embert tett hajléktalanná. Az amerikaiak azonban hittel és reménységgel minden csapás után újra kezdték, ezzel is bizonyítva a jövőbe vetett bizalmukat.
"Ahhoz képest, hogy milyen lehetett volna, ezt egészen jól megúsztuk" – nyilatkozta Rick Perry, Texas állam kormányzója a Rita hurrikán elvonulása után. Mondataiból a híres amerikai optimizmus sugárzik – amellyel újra lehet építeni a teljesen lerombolt városokat. New Orleansszal kapcsolatban ugyanis az volt a prognózis, hogy soha többé nem lesz olyan, mint a Katrina hurrikán előtt volt.
2005. 12. 23. (IX/51)
