Maszud Barzani kurd vezető Bush elnöktől is segítséget kért. Kaukázusi játszma Fotó: Reuters
Ankarának a kurdokra vonatkozó stratégiáját az változtatta meg, hogy Maszud Barzani Kurdisztán észak-iraki szövetségi kormányfője rangban az elmúlt hetekben fontos látogatást tett Washingtonban és egy sor nyugat-európai fővárosban. Ankara számára Barzani eleddig "kurd törzsfőnök" volt (ez a kifejezés egyébként a török hadsereg vezérkari főnökétől, Hilmi Özkök tábornoktól származik). Barzani október 25-én Washingtonban Bush elnök vendége volt. Novemberben Londonban Tony Blairrel, a Vatikánban XVI. Benedek pápával, Rómában Silvio Berlusconival, Berlinben Angela Merkellel, majd Bécsben Shüssellel tárgyalt. A fantasztikus látogatássorozat és a pozitív fogadtatás mögött természetesen elsősorban az Egyesült Államok áll, amely egyben Ankara első számú stratégiai szövetségese is.
Vajon hogy fog viszonyulni Ankara ahhoz a kurd politikushoz, akit George W. Bush "elnök úrnak" szólít? Valószínűleg erre a kérdésre kereste a választ a Török Nemzeti Biztonsági Tanács azokban a napokban, amikor Barzani, az iraki kurdok egyik vezetője a nyugati világban a diadal útját járta. A kérdés természetesen nem Barzani személyére vonatkozik, hanem az általa a nemzetközi porondon képviselt etnikumra. Mint tudjuk, a másik jelentős kurd politikus, Calal Talabani viszont Irak állam elnöke. Az egyre inkább a saját lábukon álló és az olajkincsen gazdagodó észak-iraki kurdokat már nem lehetett tovább nem létezőnek tekinteni. A helyzetet az is bonyolította, hogy a harminc éve a törökországi kurdok függetlenségéért küzdő Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) az utóbbi időben aktivizálta a tagjait. Ugyanakkor köztudott az is, hogy a PKK az észak-iraki kurd területen katonai kiképzőtáborokat tart fenn.
A kurd kérdés megoldására, amely Ankara számára már égető volt, a hírek szerint washingtoni stratégák találtak optimális megoldást: Ankara ismerje el az észak-iraki kurdok jogait, valamint az autonóm kurd állam legitimitását, ennek fejében az iraki kurd autonóm terület vezetői pedig forduljanak a PKK ellen.
Az iraki kurdok a törökországi kurdok ellen? Az "oszd meg és uralkodj" elvét alkalmazzák megint a világ szuperhatalmai? Nem ilyen egyszer? a kérdés. A PKK jelenleg ugyan szinte teljes politikai hatalommal rendelkezik a törökországi kurdok fölött, de nem élvezi a nyugati világ olyan támogatását, mint amilyet az az iraki kurdoknak nyújt. A PKK az Egyesült Államok és az Európai Unió számára terrorista szervezet.
A török sajtójelentések szerint most a "nagy játszma" utolsó részleteit tisztázzák a felek. Az alkunak természetesen anyagi vonzata is van. A megoldás fölött bábáskodó Washington rendelkezik olyan eszközökkel, hogy mind a két félre tudjon nyomást gyakorolni. A mouszili olajvidéket a Földközi-tengerrel összekötő törökországi olajvezeték ebben az alkuban kulcsszerepet fog játszani. Várható, hogy a terv megvalósítása előtt az iraki kurd vezetők államelnöki státusban meglátogatják Ankarát. Törökország ezzel a gesztussal ismeri el az iraki Kurdisztán szuverén jellegét. Azután beindul a gépezet.
Vajon a kurdok közötti testvérháború milyen megrázkódtatást fog okozni? Vajon az a török kormány, amely a kurd ügyben engedményeket tesz, hatalmon tud-e maradni továbbra is? Ezek az izgalmas kérdések és az ezekre adott válaszok fogják meghatározni a következő években Törökország és Irak kapcsolatát.
2005. 12. 09. (IX/49)
