Berlusconi balról, Prodi jobbról. Csupa mosoly
A két jelölt televíziós vitája előtt a Romano Prodi által vezetett tömörülés mintegy négyszázalékos előnyre tett szert a Berlusconi által vezetett szövetséggel szemben – igaz, a szavazók mintegy negyede még nem döntötte el, hogy kire fog voksolni.
Az első televíziós vita, a korábbi választások gyakorlatától eltérően – ahol a „mindent lehet” elv dominált –, az amerikai elnökválasztás tévévitáinak koreográfiáját követte. A vita során Berlusconi rendszeresen túllépte a megengedett időkeretet, a végén pedig a szabályokra panaszkodott. A műsort nézve sokakat meglepett, hogy Berlusconi ezúttal milyen rosszul használja saját közegét, a televíziót. Ezzel szemben Romano Prodinak sikerült a róla kialakult képet – mely szerint szürke politikus – árnyalnia, sokat mosolygott, és biztatta a választókat, hogy adjanak neki esélyt a stagnáló olasz gazdaság felélesztésére. Talán ennek is köszönhető, hogy az összes felmérés szerint a nézők Prodit látták jobbnak, a legszorosabb eredményt mérő Contacta szerint egy százalékkal, a legnagyobb különbséget kimutató SWG szerint pedig hét százalékkal.
A televíziós vita előtt Berlusconi Lucia Annunziata Fél órában című műsorában szerepelt, de húsz perc után távozott. Berlusconit ugyanis felbosszantották a műsorvezető kérdései, illetve az, hogy Annunziata mindenképpen választ várt a feltett kérdésekre. Az olasz miniszterelnök először fenyegetőzni kezdett, hogy elmegy, ha a műsorvezető nem engedi válaszolni, majd végül kezet fogott Lucia Annunziatával, miközben kifejtette, hogy a riporter politikai elfogultságáról tett bizonyságot, és a műsor vége előtt távozott. Berlusconi mikrofonja bekapcsolva maradt, így a nézők jól hallhatták, amint a miniszterelnök távoztában azt kiabálja: „És még azt mondják, én irányítom a televíziót!”
A felvétel körbejárta az európai tévécsatornákat, amelyek újra és újra levetítették, felhőtlenül szórakozva az olasz miniszterelnök mondatán, amit a még bekapcsolt mikrofonba mondott. Ehhez hasonlóan körbejárta Európát Berlusconinak az a kijelentése is, amellyel Jézus Krisztushoz hasonlította magát: „Türelmes áldozat vagyok, mindenkit elviselek, mindenkiért feláldozom magam.” – állította még február közepén az olasz miniszterelnök. Berlusconi itt azonban nem állt meg, ezzel egy időben Napóleonnal is összevetette magát: „Csak Napóleon tett többet a hazájáért, mint én.” Az olasz baloldal ennek megfelelően abban reménykedik, hogy április 9-én következik „Waterloo” – ha sor kerül rá, egy sok szempontból különleges korszak ér véget, de legalábbis a háború utáni leghosszabb életű olasz kormányé.
2006. 03. 24. (X/12)
