Condoleezza Rice Fotók: AP
Az Európai Unió a félévenként nyújtott több mint félmilliárd euró segéllyel a
Palesztin Hatóság legnagyobb pénzügyi támogatójának számított. A fenti államok a
segélyek beszüntetésével egyidejűleg minden kapcsolatot megszakítottak a
nemrégiben beiktatott Hamasz-kormánnyal. A döntés oka, hogy a Hamasz nem
teljesítette a nemzetközi kvartett előzetes feltételeit. Nem ismerte el Izrael
Állam létezési jogát, nem volt hajlandó felhagyni a terrorral, és nem fogadta el
a Palesztin Hatóságnak az Izraellel korábban megkötött megállapodásait, mivel
azok a szervezetek alapvető stratégiai célkitűzéseivel ellentétesek.
A Palesztin Hatóságot súlyosan érintették a döntések. Az új kormány ugyanis
teljesen kisöpörve, üresen vette át a kasszát. Ráadásul Abbászék jelentős
adósságot halmoztak fel. A Palesztin Hatóság – többek között – nem tudta
kifizetni 150 ezer alkalmazottjának havi illetményét, amelyből a 3,8 milliót
számláló palesztin lakosság közel egyharmada él. A Palesztin Beruházási Alap még
rendelkezik 250 millió dollár készpénzzel, ám azt Abbász hivatala nem hajlandó a
Hamasz pénzügyminisztériumának átadni. A hétfői EU-határozatot a palesztin népre
mért igazságtalan és aránytalan kollektív büntetetésnek nevezte Gázi Hamed, a
Hamasz szóvivője, pedig – állítása szerint – a palesztin nép a Hamasz
megválasztásával demokratikus jogait gyakorolta.
A pénzügyi támogatás a Palesztin Hatóságnak egyáltalán nem jár alanyi jogon, és
nem jelenti a palesztin lakosság megbüntetését sem. Különösen, hogy a fenti
államok és az EU különböző nem kormányzati csatornákon át, valamint az ENSZ
menekültügyi szervezetének (UNRWA) a közreműködésével, a Hamasz-kormányzat
kiiktatásával juttatják el a palesztin népnek nyújtott humanitárius segélyeket.
Az Egyesült Államok ebben az évben 300 millió dolláros pénzügyi segélyt
adományoz, amely szintén a Palesztin Hatóság megkerülésével, nem kormányzati
szervezetek közvetítésével jut el a palesztinokhoz. Ez is jelzi, hogy a
korlátozó rendelkezés oka nem az, hogy a palesztin nép a választással
demokratikus jogát gyakorolta – sokkal inkább, hogy a nemzetközi közösség nem
támogathatja a Hamasz terrorkormányát, amely az ENSZ egyik tagállamát
megsemmisítéssel fenyegeti, és a nemzetközi közösség előírásait semmibe veszi.
A döntések nyomán ritkulni látszik a zavarodottságnak az a köde, amely a Hamasz
választási győzelmét követően ereszkedett le. Az iszlamista terrorcsoport sikere
a politikai élet minden szereplőjét, ideértve magát a Hamaszt is,
felkészületlenül érte. Az izraeli kormány többször is változtatott a Palesztin
Hatóságnak visszatérítendő adó- és vámjövedelmek tárgyában. Cippi Livni
külügyminiszter Abbászt jelentéktelen tényezőnek nevezte, miközben Simon Peresz
találkozott vele. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy a
Hamaszt terrorszervezetként tartja számon, ám bírálat nélkül hagyta Putyinnak a
Hamasz vezetőinek szóló moszkvai meghívását. Oroszország katonai tanácsadókat
küldött a Gázai övezetbe, és helikopterek, valamint páncélozott harci járművek
szállításáról állapodott meg a palesztin vezetéssel. A Khaled Masal vezette
Hamasz küldöttséget Lavrov külügyminiszter Moszkvában fogadta, és a kapcsolatok
további fenntartásáról állapodtak meg. Sőt Lavrovék pénzügyileg is támogatják
Hanije kormányát. Pedig mindez ellentmond a kvartett 2003-ban elfogadott
Útitervének, amely a Palesztin Hatóság elsőrendű kötelezettségeként a
terrorszervezetek, elsősorban a Hamasz felszámolását írja elő.
2006. 04. 21. (X/16)
