A lehetséges esélyesek
Júniusban Putyin két nagyszabású rendezvényen is képviselte Oroszországot.
A szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon a Független Államok Közösségének
(FÁK) befektetési projektjeit mutatták be; az előrejelzések pedig optimista
várakozásokról és a jövőbeli gazdasági növekedésről szóltak.
Az „orosz Davos” fő politikai történése Putyin és a grúz elnök, Mihail
Szakasvili találkozója volt. Kétórás beszélgetésük során az orosz elnök
elismerte, hogy a két ország közötti viszony nem éppen harmonikus. Ahogy az
Izvesztyija írja, mindkét vezető egyetértett abban, hogy fel kell oldani
a feszültségeket, mindemellett azonban egyetlen problémás kérdésben sem tudtak
közös nevezőre jutni.
Oroszország Grúziához, illetve Ukrajnához fűződő viszonya egyaránt a FÁK-on
belüli komoly válság jele, s ez ráadásul egyre mélyül, kimenetele pedig
bizonytalan. Az orosz társadalom egyre nagyobb ellenérzéssel viseltetik Ukrajna
és vezetői iránt. Ennek fő oka Kijev demonstratív orientációja a Nyugat és a
NATO felé, amiben az utolsó cseppet az amerikai hadtesteknek a Krímbe történő
„beköltözése” jelentette. Az eseményt az orosz ajkú ukrán lakosok, valamint az
orosz média és a közvélemény is élesen elítélte, mivel a Krím-félszigetet még
mindig saját területnek tartják, ami törvénytelen úton került Ukrajna birtokába
a Szovjetunió széthullásakor. Az országban újból felerősödött a NATO-ellenes
hangulat, melyet sikeresen kihasználnak olyan politikusok, mint például
a botrányairól elhíresült Vlagyimir Zsirinovszkij.
Moszkva számára a válság hírei után némi kompenzációt jelentett a jubileumi
sanghaji találkozó. Itt egyértelműen érzékelhető volt, hogy az öt éve, 2001-ben
alakult Sanghaji Együttműködési Egyezmény (SEE) reális erőt jelent Ázsiában, és
az Egyesült Államoknak amolyan ellensúlyaként is megállja a helyét a régióban.
Putyin és Szakasvili grúz elnök
Fotók: AP
2006. 06. 30. (X/26)
