Amir Perec és Ehud Olmert
Fotók: AP
A rendőrség szerint „drámai bizonyítékok kerültek elő”, miután a nyomozók
átkutatták Mose Kacav izraeli államelnök irodáját és rezidenciáját. A rendőrök
lefoglalták Kacav hivatali és személyes számítógépeit, és a hét órán keresztül
tartó razzia során kihallgatták az elnöki iroda több tucat munkatársát. Egy
hivatalban lévő államfővel szemben példátlan eljárás oka az, hogy alapos a
gyanú: Kacav megerőszakolta egyik beosztottját. A vizsgálatot vezető Menachem
Mazuz főügyész szerint az államfő hatalmi helyzetével visszaélve kirúgással
fenyegette meg az elnöki iroda egyik női alkalmazottját, ha az nem létesít vele
szexuális kapcsolatot. A nyomozók emellett azzal is gyanúsítják Kacavot, hogy
anyagi előnyökért adott egyes esetekben kegyelmet bűnügyekben. Ha a vádak
beigazolódnak, az elnököt a parlament megfoszthatja hivatalától, feltéve, hogy
addig önként nem mond le.
Ha valaki azt gondolná, hogy a főügyész a baloldali-centrista kormány kedvében
akar járni a jobboldali Likud által jelölt államfő elleni eljárással, téved. A
főügyész által vizsgált másik zaklatási ügyben a kormányzó párt, a Kadima
igazságügy-miniszterének, Haim Ramonnak a héten már le is kellett mondania a
posztjáról.
A Kadima egy további vezetője, Cahi Hanegbi, a Knesszet Külügyi és Védelmi
Bizottságának az elnöke ellen is vizsgálat zajlik. Hanegbi három évvel ezelőtt
Ariel Saron kormányában volt környezetvédelmi miniszter. Akkori tevékenysége
alapján most a választásokkal összefüggő csalással, hatalommal való
visszaéléssel és az igazságszolgáltatás akadályozásával gyanúsítják.
Bűnügyi következménye valószínűleg nem lesz az elmúlt hetek legnagyobb
felháborodást kiváltó botrányának. Dan Haluc vezérkari főnök a libanoni válság
kirobbanásának a napján már tudta azt, amit a közvélemény akkor még nem, hogy a
Hezbollah három órával korábban elrabolt két izraeli katonát, nyolc másikat
pedig megölt. Mint az egyik izraeli napilap kiderítette, az első számú
parancsnok nem csak a katonák sorsa miatt aggódott a kritikus órákban. Haluc a
válságtanács egyik szünetében felhívta Tel Aviv-i tőzsdebró-kerét, hogy azonnal
adja el az összes részvényét. Épp időben, mert a tőzsde a háború hírére órákon
belül zuhanni kezdett. Haluc a befektetését megmentette, tisztességét azonban –
főleg az áldozatok hozzátartozói szemében – elveszítette.
A 35 napos libanoni konfliktus politikai következményei leghamarabb Amír Perec
hadügyminisztert érhetik utol. A volt szakszervezeti vezető nevetségessé tette
magát, amikor a négyezer Hezbollah-rakéta okozta veszteségek miatt azzal
védekezett, hogy őt a hadsereg úgymond „nem tájékoztatta” a rakétafenyegetésről.
A szakszerűtlenséget kéri számon a közvélemény Cipni Livni külügyminisztertől
is, aki a konfliktus első heteiben elzárkózott a külföldi sajtó elől, miközben
az ellenség telikürtölte a világot az Izrael elleni propagandával. A háború
kudarcáért a fő felelősséget természetesen Ehud Olmert miniszterelnöknek kell
viselnie, aki ellen ettől függetlenül szintén vizsgálat zajlik. Az ügyészség
szerint Olmert még jeruzsálemi főpolgármesterként irreálisan alacsony áron
vásárolt előkelő rezidenciát magának.
Felkészületlen, korrupt, erkölcstelen politikusok másutt is vannak. Az izraeliek
azonban David Ben-Gurion és Golda Meir óta elvárják azt, hogy vezetőik a
legnehezebb körülmények között is önfeláldozóan az előttük álló feladatra
koncentráljanak. Ezért nehezebb Olmerték dolga külföldi kollegáiknál.
Haim Ramon
2006. 08. 25. (X/34)
