Mint szélsőséges politikusok szokták, Slota, Zsolna polgármestere, arra
hivatkozott, hogy egy idézetet kiemeltek a szövegkörnyezetből. Ez nem új. De az,
hogy egy kormánypárt vezetője azzal magyarázkodik, hogy felöntött a garatra,
amikor páncélosokat akart küldeni Budapestre, mégiscsak újítás. A bécsi
újságíróval beszélgetve Slota azt a benyomást kelti, mintha krétát evett volna.
A kisebbségek védelmezőjének mutatja magát, és megkérdezi, hová tűnt el az
eredetileg hatszázezres szlovák kisebbség nagy része Magyarországon, miért
maradtak ma csak negyvennégyezren? „Hová tűntek a többiek? Agyonlőtték őket,
vagy mi?” Azt sem érti Slota, aki kikéri magának, hogy nacionalistának nevezzék,
hiszen ő hazafi, hogy miért volt azelőtt kétszázötvenezer magyar Szlovákiában,
és most négyszázötvenezer. „A holdról estek le. Ez egy világos bizonyítéka a
brutális magyarosításnak. Dél-Szlovákiában a magyarok cégek ezreit birtokolják.
Aki ott munkát keres, annak nincs esélye, ha nem beszél magyarul.”
Slota néhány nappal korábban kijelentette, hogy „irigyli a cseh testvéreket”
azért, mert kiutasították a szudétanémeteket – amit csak úgy lehet értelmezni,
hogy sajnálja, hogy a Hitlerrel ugyancsak együttműködő Szlovákiából nem
utasítottak ki minden magyart. De azért az új szlovák kormánynak mégis vannak
hívei Európában, akikre érdemes felfigyelni. Egyrészt a szélsőjobboldal, mint
például az osztrák Andreas Mölzer, aki az FPÖ-t képviseli az Európai
Parlamentben, és aki hetilapjában, a Zur Zeitban lelkesen üdvözli az új szlovák
koalíciót. 2003-ban ugyanez a Mölzer még szeretettel fogadta Ausztriában Csurka
Istvánt. Tempi passati – elmúlt idők, hála a szlovák baloldali kormánypártnak.
Érdekesebb ennél a német baloldalhoz közelálló berlini napilap, a Junge Welt,
amelyben Jürgen Elsässer kifejti, hogy miért kell az igazi baloldalnak
támogatnia a Fico–Meciar–Slota-koalíciót. Érvelése pofonegyszerű: az európai
közvélemény és a sajtó nagy része ellene van, és mivel Robert Fico kijelentette,
hogy ő a neoliberalizmus ellensége, ezért Elsässer már arról ábrándozik, hogy
majd Szlovákia osztályharccal megijeszti a tőkét – amiről persze kényelmes egy
berlini sörözőben gondolkodni, de ami annyit is jelenthet, hogy Szlovákia
fejlődése megakad, és a lakosságnak emiatt szenvednie kell.
Az újságíró aztán kijelenti:
„A magyar kisebbség képviselői, akik német lapkiadók szlovákiai fiókjaival a
leghevesebb hisztériát keltik az új kormány ellen, különben nem objektív tanúk,
hanem Budapest ötödik hadoszlopa.”
Az ötödik hadoszlop kifejezést Emilio Mola Vidal spanyol fasiszta tábornok
használta először a spanyol polgárháború alatt, amikor négy hadoszlopa Madrid
felé vonult. Ötödik hadoszlopnak a legális kormány ellenségeit nevezte, akik
Madridban maradtak, és segítették a lázadó fasisztákat. Tehát a berlini újságíró
azt sugallja, hogy a magyar kormány fasiszta, és a magyar kisebbség a budapesti
kormány ügynöke. A tény, hogy 1990 óta minden magyar kormány ápolta a
jószomszédi viszonyt Szlovákiával, mellékes számára, hiszen ő tudja, kik a jók
(a szlovákok és a szerbek), és kik a rosszak (a magyarok).
2006. 08. 05. (X/31)
