Nicolas Sarkozy a szokásosan eseménytelen nyári hónapokat is eredményesen
zárta, mivel távollétében is jelen tudott lenni: a nyári vakáció kezdetére
időzítve jelent meg ugyanis Vallomás című könyve, amely rögtön bestseller lett.
A könyvben a nagyközönség érdeklődését kiváltó témákról írt: Chirac-kal
kapcsolatos viszonyáról, a Cecilia-afférról, vagyis felesége távozásáról és
visszatéréséről, valamint saját politikai hitvallásáról.
A nyári vakáció a szocialista párt berkeiben sem telt eseménytelenül. Tovább
nőtt Segolene Royal elnökjelöltségének valószínűsége, bár az ezzel kapcsolatos
vita kiélesedett a szocialista párt nyári egyetemén, amely végül a megerősíteni
kívánt egység helyett csak a szakadékot növelte Royal és a szocialista vezetés
többsége között. A szocialista nyári egyetem végül úgy fejeződött be, hogy sem a
jelöltállítás alapelveiben, sem a programban nem sikerült megállapodni.
A nyár utolsó politikai eseményére Marseille-ben került sor, a kormányzó UMP
nyári egyetemének zárónapján, ahol Nicolas Sarkozy pártelnök, a párt
legvalószínűbb elnökjelöltje zászlót bontott. A belügyminiszter beszédében „tűz”
alá vette a 68-as generációt, amely véleménye szerint eltékozolta a háború
utáni három dicsőséges évtized alatt felhalmozott értékeket, anélkül, hogy
azokhoz hozzátett volna. „Az igazság az, hogy 68 májusának diákjai egy
harmincéves prosperitás elkényeztetett gyermekei voltak. Önök ma a krízis
gyermekei. Ők korlátok nélkül éltek, és most önöknek kell megfizetni a számlát”
– mondta a pártelnök a nyári egyetem fiataljainak. Sarkozy szerint a 68-as
generáció politikai öröksége mindenhol jelen van a társadalomban, a politikában,
az oktatásban, és egy olyan gondolkodásmódot valósít meg, amely fordított
értékeket vall. Ennek a politikai gondolkodásmódnak a legfőbb áldozatai a mai
fiatalok, akiket arra szólított fel, hogy fordítsanak hátat annak a
magatartásnak, „amely folyamatosan azt magyarázza, hogy miért lehetetlen
megtenni azt, ami szükséges”.
Sarkozy újra támadta a szocialisták programjának egyik fő elemét, a 35 órás
munkahét megőrzését, és azt ígérte hallgatóságának, hogy ezzel szemben öt éven
belül ötszázalékosra csökkenti a munkanélküliséget (ez jelenleg közel kilenc
százalékos), „helyreállítva a munka igazi értékét, mert a munka teremt munkát”.
Ez egybecseng a nyári szabadság előtti ígéretével, amelyben arra hívta fel a
francia közvélemény figyelmét, hogy a szocialistákkal ellentétben ő nem a 35
órás munkahetet, hanem a vásárlóerő növekedését garantálja. „Arra teszek
javaslatot, hogy akik többet dolgoznak, többet is keressenek
arra teszek
javaslatot, hogy az újraelosztás szót a növekedésre cseréljük.” – mondta a
pártelnök Marseille-ben.
2006. 09. 08. (X/36)
