Ahmadinezsád és Lahoud libanoni elnök
A résztvevők nagy része a találkozót egymás közti konfliktusok felszámolására
használta fel, például a pakisztáni elnök, Pervez Musarraf és az indiai
miniszterelnök, Manmohan Singh megállapodtak, hogy folytatják a
béketárgyalásokat. Más jelenlévők viszont saját, keményvonalas álláspontjukat
képviselték: Észak-Korea védte nukleáris fegyverkezési programját, Szudán
vezetője elutasította az ENSZ darfuri békefenntartó misszióját, és Ahmadinezsád
kijelentette, hogy Iránnak joga van nukleáris energiát termelni.
A találkozó házigazdája, Fidel Castro helyett öccse, Raul vezette a
konferenciát, ahol Észak-Korea második számú vezetője, Kim Dzsong Nam elmondta:
„Koreának elrettentésül van szüksége nukleáris fegyverekre, hogy a
Koreai-félszigeten és a régióban garantálni tudja a békét.” A vezető szerint
országa „nem tér vissza a tárgyalóasztalhoz, ha amerikai szankciók sújtják”.
A konferencia zárónyilatkozatában a nukleáris energiához való jogok támogatása
mellett az ötvenhat jelen levő ország delegáltjai sürgették az ENSZ reformját,
hogy a harmadik világbeli országok politikai súlya növekedhessen, valamint
kifejezték, hogy nem támogatják a terrorizmust, viszont leszögezték, hogy az
„agresszorokkal szembeni honvédő háború” nem tartozik ebbe a kategóriába. A
dokumentum bírálja Izrael „törvénytelen” politikáját a palesztin területeken, és
a nemrégiben történt libanoni akciókat is. Emellett „erőteljesen” elutasítják a
„gonosz tengelye” kifejezést, megállapítva, hogy Amerika ezzel „más nemzeteket
is stigmatizál a terror elleni háború ürügyén”.
A találkozón részt vett Kofi Annan ENSZ-főtitkár is, aki egyetértett a
nyilatkozattal abban, hogy a fejlődő országok számára nagyobb mozgásteret kell
biztosítani a nemzetközi politikában.
Fotó: AP
2006. 09. 22. (X/38)
