Anna Politkovszkaja. Életével fizetett a hírnévért
Fotó: AP
Ez a fejlövés hosszú időre leszámolt Oroszországban a tudósításon és
adatközlésen túlmutató újságírói tevékenységgel, amelynek célja az igazság és az
igazságosság ideáljainak erősítése az állam és a társadalom szintjén, noha ilyen
eredményeket meglehetősen nehéz elérni.
Nem ritka, hogy egy újságíró életével fizet a tevékenységéért hol politikai, hol
gazdasági ügyek miatt. Idén nyáron mindenkit megrázott a hír, hogy a szibériai
Omszk közelében megölték Alekszandr Petrovot és családját. A szabadságát töltő
Petrovot és feleségét vadászpuskával lőtték le, gyermekeiket puskatussal verték
agyon. A szomszédos faluban lakó fiatal pásztor – saját beismerése szerint –
pusztán azért végzett a családdal, mert meg akarta szerezni autójukat.
Az első nagy nyilvánosságot kapott újságíró-gyilkosság 1994-ben történt, amikor
Dmitrij Holodovval egy aktatáskába rejtett pokolgép végzett. Holodov a
Moszkovszkij Komszomolecnek írt a honvédelmi minisztériumban elkövetett
bűncselekményekről, az aktatáskában bizonyítékerejű dokumentumokat kellett volna
kapnia. A gyilkosság megszervezésével négy felderítő légideszantos tisztet
vádoltak meg, és egy civil biztonsági őrt.
1995 márciusában máig ismeretlen tettesek végeztek az országszerte ismert
televíziós újságíróval, Vlad Lisztjevvel. A gyanú szerint üzleti féltékenység
állt a gyilkosság hátterében, mivel Lisztjevet nem sokkal halála előtt nevezték
ki az ORT országos csatorna vezérigazgatójává.
1998 júniusában nagy nyilvánosságot kapott a Ma című lap főszerkesztőjének,
Larisza Jugyinojnak a halála. Kalmükia fővárosában, Elisztben egy magánlakásban
szúrták le az újságírónőt, majd egy közeli mocsárba dobták. A gyilkosság
hátterében az autonóm köztársaság elnökének a testvére és a Kalmük Nemzeti Bank
elnöke gyanítható.
2000 márciusában a moszkvai Seremetyevo-1 repülőtéren történt légi balesetben
vesztette életét a Szoversenno Szekretno című lap újságíró főszerkesztője,
Artyom Borovik, aki tényfeltáró írásai révén vált népszerűvé. A repülőtér
biztonsági szolgálata szerint a repülőgépet mesterségesen kényszerítették le a
kifutópályáról. A tettesek ismeretlenek.
2004 júliusában négy golyó végzett a Forbes magazin főszerkesztőjével, Pavel
Hlebnyikovval. Hlebnyikov csecsen gerillákról készített anyagokat, gyilkosai
ismeretlenek.
Anna Politkovszkaja 1999-ben kezdett a csecsenföldi eseményekkel kapcsolatos
anyagokat írni, amikor a Novaja Gazetá-hoz került. Eleinte az Észak-Kaukázusban
kialakult helyzetről írt, de rövidesen jogvédő harcos lett belőle, és arról
kezdett írni, hogyan nyomorgatják a helyi lakosságot az orosz és csecsen civil
és katonai bürokraták. Miután belekeveredett egy csecsen falu lakossága és a
szövetségi haderő közötti összetűzésbe, az oroszok letartóztatták. Ezzel
elismerést váltott ki nemcsak a helyi lakosok, hanem a csecsen gerillák között
is. Amikor 2002 októberében csecsen harcosok elfoglaltak egy színházat
Moszkvában, csak Politkovszkajával voltak hajlandók tárgyalni. Az ő információi
alapján kezdte meg a különleges alakulat a túszok kiszabadítását, nem éppen
átütő sikerrel: az alkalmazott harci gáz százharminc túsz halálát okozta. Az
újságírónő megpróbálta kideríteni, mi okból kellett ennyi ártatlan embernek
meghalnia. Többen úgy vélik, hogy ez volt kivégzésének egyik oka.
Az orosz médiában két lehetőséget latolgatnak. Az egyik a csecsen
miniszterelnököt, Ramzan Kadirovot és környezetét gyanítja a gyilkosság
hátterében, mivel Politkovszkaja nem egy alkalommal írt köztörvényes
bűncselekményeikről, amelyeket hatalmi eszközökkel fedeznek el. Ez a lehetőség a
legvalószínűbb, bár Kadirov hivatalosan elhatárolódott a gyilkosságtól.
A másik verzió szerint a gyilkosságot Moszkvából rendelték meg. Ez utóbbit
leginkább komolytalan okoskodásnak állítják be, hiszen a négy lövés Putyin elnök
születésnapján dördült el, ez pedig csak az elnök ellenségeinek lehetett érdeke.
Egy feltételezés szerint az orosz titkosszolgálatok sem zárhatók ki, ők felső
utasítás nélkül is cselekedhetnek, saját „barát-ellenség” képük alapján. Az
erőszakszervezetek egyik-másik képviselője akár „ellenség”-nek is tekinthette
Politkovszkaját a csecsenek felé tanúsított együttérzés miatt. Akármi is áll a
gyilkosság hátterében, általában igaz, hogy nemcsak a félelem és a személyes
védtelenség érzése erősödött, hanem a tényeket feltárni szándékozók többsége is
más elfoglaltság után néz ezután.
2006. 10. 13. (X/41)
