hetilap

„Fiamat egy apró, pici atombombával gyilkolták meg – jelentette ki Walter
Litvinyenko, a meggyilkolt kém édesapja. – Olyan kicsi bomba volt, hogy szabad
szemmel nem is lehet látni. De azoknak, akik megölték, nagy atombombáik is
vannak! Nem szabad megbízni bennük!”

Litvinyenko halálát követően Leonyid Nevzlin, a Jukosz orosz olajtársaság
egykori igazgatója elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt találkozott az egykori
orosz kémmel – olvasható a Haarec című izraeli újságban. A találkozó során
Litvinyenko állítólag olyan információkat adott át Nevzlinnek, amelyeknek
nyilvánosságra hozatala károkat okozna a jelenlegi orosz kormányzatnak. Nevzlin
– aki szerint Litvinyenko meggyilkolása a neki eljuttatott dokumentumok
tartalmával hozható összefüggésbe – átadta az iratokat az angol rendőrségnek.


„Személyesen ismertem Litvinyenkót” – mondta Nevzlin. – Alexandernek olyan
bűntényekről volt tudomása, melyeket az orosz kormány aktív közreműködésével
követtek el. Nemrégiben olyan dokumentumokat adott át nekem és ügyvédeimnek,
amelyek a Jukosz-ügy hátterére világítanak rá.”

Nevzlin a Jukosz élén állva a Putyinnal szemben álló politikai erőket
támogatta. 2004-ben az orosz adóhatóság adócsalással vádolta meg a Jukoszt,
Oroszországban maradt vezetőit letartóztatták. Nevzlinnek azonban több társával
együtt sikerült elmenekülnie az országból.

Az orosz titkosszolgálat keze a történelem során gyakran érte utol a Kreml
külföldre menekülő ellenfeleit. A XX. század elején a Cseka (később az OGPU és
az NKVD) módszeresen terrorizálta az emigrációba menekülő oroszokat. Párizsban
az 1920-as években orosz bevándorlók ezrei éltek állandó rettegésben a „vörös
ügynököktől”. A fenyegetés, az emberrablások és a bérgyilkosságok hatására sok
elkötelezett antibolsevista is beadta a derekát, és maga is a vörös terror
ügynökévé vált. A Kreml propagandagépezete pedig gondoskodott arról, hogy
egyetlen külföldre menekült orosz se érezhesse biztonságban magát.

Emlékezetes a híres orosz költőnek, Marina Cvetajevának és férjének az esete.
Marina férje, Szergej Efron az ellenforradalmi Fehér Hadsereg egyik parancsnoka
volt. Az 1930-as években az emigrációban élő, már beteg Szergejnek a Kreml
kegyelmet ígért azzal a feltétellel, hogy hazatér és segédkezik az NKVD-nak egy
bolsevik dezertőr elleni merényletben. Szergej belement az egyezségbe, de miután
teljesítette a feltételt, és hazatért Moszkvába, letartóztatták, és agyonlőtték.
Felesége, Marina pedig elkeseredésében felakasztotta magát.

A KGB mindig igyekezett eltüntetni a merényletek nyomait, és sokáig tagadta,
hogy ügynökei külföldön is követnek el merényleteket. Például az orosz
titkosszolgálat csak 50 év elteltével ismerte be, hogy egyik ügynökük végzett
Mexikóban Trockijjal 1940-ben.

A kommunizmus bukása után egy évtizedig úgy tűnt, hogy végre sikerül „megszelidíteni”
a vadállatot: Borisz Jelcin bejelentette, hogy a KGB-t átszervezték. A korábban
KGB-ügynökként dolgozó Vlagyimir Putyin hatalomra kerülése óta viszont sok jel
arra mutat, hogy a mostani titkosszolgálat (FSZB) kísértetiesen hasonlít szovjet
elődjére.

Az elmúlt években drámaian megnőtt az Oroszországban meggyilkolt politikusok és
újságírók száma. 2002 októberében Valentin Cvetkov kormányzót gyilkolták meg
Moszvában. 2004 júliusában az amerikai Forbes magazin orosz változatának
szerkesztőjét, Paul Klebnyikovot lőtték agyon szintén Moszkvában. 2005
októberében Alekszander Szleszarev korábbi bankelnököt, 2006 szeptemberében
pedig Andrej Kozlovot, az orosz Központi Bank elnökhelyettesét gyilkolták meg.

Tábla a japán étterem bejáratán, ahol Litvinyenko utoljára járt:

„Az orosz KGB-ügy miatt átmenetileg zárva tartunk, amíg a Scotland Yard nyomoz.
Elnézést kérünk” Fotó: AP

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek