Robert Fisk brit újságíró az Independent hasábjain indított offenzívát Izrael
ellen, azzal vádolva a hadsereget, hogy urániumalapú fegyvereket vetettek be a
34 napos libanoni háborúban.
Fisk állítását dr. Chris Busby nyilatkozatára alapozza – aki az Európai
Bizottság Radioaktivitási Kockázati Tudományos Részlegének titkára –, mely
szerint a helyszínen vett földminták „magas sugárzási jeleket” mutatnak. Az
Independent szerint a Brit Védelmi Minisztérium is megerősítette, hogy a
mintákban magas az urániumizotópok koncentrációja. A Khiam és At-Tiri déli
városok bombatölcséreiből vett mintákat az oxfordshire-i Marwell laboratóriumban
vizsgálták meg, Busby nyilatkozata is ezeken az eredményeken alapult. A tudós
elmondta, hogy az izotópok száma dúsított uránium jelenlétére utal, amire Busby
szerint két indok lehetséges.
„Egyfelől az, hogy a használt fegyver egy újfajta, kis méretű, hasadóanyaggal
felszerelt berendezés vagy más kísérleti fegyver (például vákuumbomba), amely az
uránium oxidációjakor keletkezett robbanás nagy hőmérsékletét használja ki.
A
másik ok szerint viszont a fegyver egy urániumtartalmú bunkerfeltörő hagyományos
rakéta is lehet, amely dúsított és nem gyengített urániumot tartalmaz.”
Izrael a kérdésben úgy nyilatkozott, hogy minden fegyver, amit a libanoni
támadásban felhasználtak, engedélyezett, és megfelel a nemzetközi törvényeknek.
Szélsőjobb a kormányban
Hétfőn az izraeli kormánykoalíció nagy többséggel, 22:1 arányban szavazta meg
a Jiszrael Beitenu (Hazánk Izrael) nevű ultranacionalista pártnak a
csatlakozását, amely ellenzi a területfeladást a palesztinok javára, valamint
úgy kívánja Izrael határait meghúzni, hogy ezzel sok izraeli arabot akár
állampolgárságától is megfosztana – viszont lehetővé tenné Ehud Olmertnek a
többségi kormányzást.
A libanoni háborúban meggyengült kormány egy hete egyezett bele, hogy bevegye a
koalícióba a nacionalista pártot, ezzel is erősítve a koalíció helyzetét a
parlamentben. A párt nyersen kommunikáló vezetője, Avigdor Lieberman a
„stratégiai fenyegetésekért”, többek között az iráni helyzetért felelős
miniszterelnök-helyettes lesz, és máris úgy nyilatkozott, hogy Izraelnek úgy
kellene kezelnie Gázát, ahogy Oroszország kezelte Csecsenföldet. Avi Dichter
védelmi miniszter azonnal korrigálta a kiszólást, és elmondta, hogy Izrael
taktikái különböznek ettől.
Olmert, úgy tűnik, kevés érdeklődést mutat arra, hogy megújítsa a
Ciszjordániával kapcsolatos kivonulási terveit, vagy hogy a stagnáló
békefolyamatokban újra felvegye a kapcsolatot a palesztinokkal, bár azt is
bejelentette, hogy Lieberman jelenléte a kormányban nem jár majd politikai
irányváltással.
A 48 éves Lieberman Benjamin Netanjahu miniszterelnöksége alatt vált vezetővé,
bár inkább a színfalak mögött. Politikai pozíciójának erősödése a volt
Szovjetunióból Izraelbe vándorló zsidóság érkezésével kezdődött, ő maga
Moldovából vándorolt Izraelbe 1978-ban. Az arabokkal kapcsolatos megjegyzései
meglehetősen megosztó figurává tették a politikai porondon. Ahmed Tibi, egy
izraeli arab vezető „Izrael első számú fasisztájának” nevezte, és kijelentette,
hogy kinevezése az egész arab világ felé üzenetet közvetít arról, hogy „ez a
kormány védelmezi az elutasítást és a politikai párbeszéd kikerülését”.
Olmert fő koalíciós partnere, a centrista Munkapárt korábban jelezte, hogy
Lieberman megválasztása esetén kilép a koalícióból. Vasárnap azonban
bejelentették, hogy elállnak ettől a lépéstől, mivel kell egy ellensúly a
nacionalista törekvésekkel szemben – ezt pedig a kormányban könnyebb
kivitelezni, mint ellenzékben.
2006. 11. 03. (X/44)
