1917 decemberében Arthur Balfour brit külügyminiszter, korábbi miniszterelnök Lord Rotschildnak írt levelében kijelentette, hogy az angol kormány támogatja a zsidó nép törekvését a nemzeti otthon létrehozására – Palesztinában. 1922-ben ezt az álláspontot megerősítette a Népszövetség határozata, amely azzal a kifejezett céllal adta át Nagy-Britanniának a Palesztina feletti kormányzást (mandátumot), hogy ott létrehozzanak „egy zsidó nemzeti államot”. A korabeli filmhíradók felvételein még az is látható, hogy 1919. január 3-án Haim Weizmann, a cionista mozgalom vezetője és I. Feiszál emír, későbbi iraki király találkozójukon lefektették a zsidó és arab népek közötti viszony alapjait. A békés egymás mellett élést – még a nácik európai hatalomra jutása előtt – éppen Mohamed Amir al-Husszeini jeruzsálemi muzulmán főmufti dúlta szét. Al-Husszeini szervezte 1929-ben (évekkel a náci haláltáborok létrejötte előtt) az első nagy kiterjedésű közel-keleti pogromot a jeruzsálemi és más városokban élő zsidók ellen, ezért aztán nem igaz Ahmadinezsád állítása arról, hogy a palesztinai araboknak semmi közük a holokauszthoz. A főmufti amúgy nagy tisztelője és személyes barátja volt Adolf Hitlernek, akitől azt várta, hogy megakadályozza a zsidó állam létrejöttét Palesztinában.
Az iráni elnök logikája történelmi szempontból is hazug. Izrael létrejötte nem az újkori gyarmatosítás, hanem a történelmi igazságtétel ritka példája. Éppen az utóbbi években előkerült régészeti bizonyítékok (például a Dávid házára vonatkozó feliratok és az ősi Jeruzsálem feltárása) igazolják minden kétséget kizáró módon azt, hogy a zsidóság már legalább 3000 éve ezen a földön élt, és jelenléte a történelmi viharok ellenére soha nem is szűnt meg teljesen.
Izrael helyreállítása nem a holokauszt miatti bűntudat miatt jutott az európaiak eszébe, hanem keresztény gondolkodók a Bibliára hivatkozva már jóval Theodor Herzl előtt (aki maga is a holokauszt előtt ötven évvel hirdette meg a cionizmust) sürgették a zsidó állam létrehozását. Olyan amerikai politikusok, mint George Washington, Benjamin Franklin és Abraham Lincoln szintén hittek a „restaurista” elméletekben, amelyek szerint a zsidó népnek joga van ősei földjén államot alapítani.
A térképre nézve pedig nevetséges állítás, hogy az alig egynegyed magyarországnyi Izrael a többszázszoros területi túlsúlyban lévő arab államok rovására jött volna létre. Irán szerint az „igazságtétel” mégis az lenne, ha a palesztin állam nem Izrael mellett, hanem egy nukleáris holokauszt nyomán Izrael romjain jönne létre.
2006. 12. 14. (X/50)
