hetilap

James Baker és Lee Hamilton

„Vegyük csak számba a közelmúlt eseményeit, amelyek mindegyikénél
megfigyelhető egy közös jellemző: a gyengekezű vezetés. A Hez-bollah és a Hamasz
gyors ütemben fegyverkezik, hála az izraeli kormány velük szembeni
tétlenségének. A tűzszünet bejelentése óta több tucatnyi Kasszám- rakéta
csapódott be Izrael területére a Negev-sivatag nyugati részén. A kormány ezekre
még csak nem is válaszol” – írja bírálatában a tavaly tavaszi választásokon Ehud
Olmerttel szemben súlyos vereséget szenvedett, de azóta népszerűségét részben
visszanyerő Netanjahu, aki emlékeztet arra, hogy Izrael 2007-ben kevesebb
megértésre számíthat tengerentúli szövetségesétől.

„A napokban az Egyesült Államok védelmi minisztere kijelentette: nem tudja
kizárni annak lehetőségét, hogy Irán atomcsapást fog mérni Izraelre. Ugyanakkor
azt is elmondta, hogy az Egyesült Államok csak a legvégső esetben szállna szembe
Iránnal. Szavai kétséget ébresztenek azzal kapcsolatosan, hogy Amerika megálljt
parancsol-e majd Teherán nukleáris törekvéseinek. Szavait nem szabad félvállról
vennünk. A Baker–Hamilton-jelentés arra tesz javaslatot, hogy az Egyesült
Államok kezdeményezzen tárgyalásokat Iránnal és Szíriával az iraki válság
megoldására. Bár a jelentés nem tükrözi a Bush-kormányzat Iránnal kapcsolatos
politikáját, mindenképpen gyökeres változást kezdeményez az amerikai
politikában: az izoláció helyett a tárgyalást javasolja. A Baker–Hamilton-jelentés
azt is állítja, hogy az izraeli–palesztin konfliktus megoldása előfeltétele
annak, hogy a Közel-Kelet egyéb válságpontjain is stabilizálni lehessen a
helyzetet. Ha tehát Izrael további engedményeket tenne és visszaadna újabb
területeket, az iráni és iraki problémák is megoldódnának…”

Netanjahu szerint ellenben, ha az iráni problémát sikerülne megoldani, könnyebb
lenne a palesztinkérdés megoldása is, mivel „gyengeségre mindig az ellenség
nyomásgyakorlása a válasz. Olmert kormányának gyengesége csak sietteti Izrael
gyengülését mind a Közel-Keleten, mind a nemzetközi politikában. Ha már az
izraeli kormány is elfogadhatónak tartja azt, hogy izraeli városokra
Kasszám-rakétákat lőjenek ki, mennyivel inkább így fogja ezt látni a világ? Ha
az izraeli kormány nem tiltakozik elég hangosan, amikor Iránban Izrael
megsemmisítéséről nyilatkoznak, akkor miért gondoljuk, hogy a világ tenni fog
valamit Iránnal kapcsolatban?”

A volt kormányfő úgy véli, hogy a Baker–Hamilton-jelentés reálisan írta le az
uralkodó közhangulatot: „Az izraeli politikai vezetés többsége belefáradt már
abba, hogy az ország folyamatos háborús helyzetben áll. Tavaly egy amerikai
felszólalásában Ehud Olmert is azt mondta: »Belefáradtunk már a háborúzásba.
Belefáradtunk abba, hogy mi vagyunk a hősök, hogy győzünk, hogy elverjük az
ellenségeinket.« Izrael fennmaradásának előfeltétele az, hogy erőt tudjon
felmutatni. Aki ellenséges közegben él, annak meg kell tanulnia erősnek lenni.
Izraelnek a lehető leggyorsabban erőt kell gyűjtenie. Időközben pedig sürgősen
meg kell szüntetni a biztonsági és politikai válsághelyzetet, és meg kell
állítani Iránt” – vonta le a következtetést elemzésében Benjamin Netanjahu.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek