Angela Merkel, Hans-Gert Pöttering, José Manuel Barroso Fotók: AP
Amikor 2005-ben a franciák és a hollandok nemmel szavaztak az uniós alkotmány
bevezetését illetően, a sokat idézett Jean-Claude Juncker luxemburgi
miniszterelnök azt nyilatkozta: „Európa nemcsak hogy válságban, hanem mély
válságban van.” Az optimistább elemzők és a szoros integráció ellenzői ezt a
megállapítást már akkor is elhessegették, mondván: az élet nem áll meg az
alkotmány nélkül, ráadásul az unió eddig is jól megvolt nélküle.
A német kancellár most azonban bejelentette: „történelmi bukás lenne, ha nem
sikerülne kidolgozni az alkotmányos szerződés lényegét” a következő, a 2009-es
európai választásokig. Merkel megígérte, hogy a német EU-elnökség végére, azaz
2007 júniusára előáll egy „útitervvel” az alkotmány további sorsát illetően.
Mint elmondta, reményei szerint az új szövegtervezetnek 2007 végére – a
következő portugál elnökség alatt – el kell készülnie.
Újrakezdődik tehát az alkotmány körüli „birkózás” az európai politikában. Az
alapszerződés kérdése egyelőre nemhogy nem teszi szorosabbá az integrációt,
hanem valóságos csatasorba rendez egyes országokat. Brit források szerint
ugyanis London nem bánná, ha a holtpontról nem lenne továbblépés. „Európa nincs
bajban. A szükséges döntéseket meg tudjuk hozni. A meglévő struktúrával is
sikerült a klímaváltozással és az energiaüggyel kapcsolatos fontos reformokat
keresztülvinnünk” – állítja egy magát megnevezni nem kívánó magas rangú
kormányhivatalnok. A britek máris egyértelművé tették: bármely új alkotmánynak
annyira egyszerűnek kell lennie, hogy Gordon Brown – a miniszterelnöki
bársonyszék várományosa – szép csendben, népszavazás nélkül elfogadtathassa azt
a parlamenttel. Ez viszont összeütközést okozhat azzal a tizennyolc országgal –
köztük a németekkel és a spanyolokkal –, amelyek már ratifikálták az
alapszerződést, és értelemszerűen minél többet meg kívánnak őrizni az eredeti
szövegből.
2007. 01. 26. (XI/4)
