Ahmadinezsád és Evo Morales
Fotók: AP
A venezuelai látogatás során összesen tizenegy megállapodást írtak alá, tető
alá hoztak egy harmadik országok számára is felhasználható gazdaságfejlesztési
alapot, és bejelentették, hogy a Venirán vegyesvállalat már az idén májusban
piacra dobja a Samánd típusú gépkocsit, amely „jó, szép és olcsó”. Chávez a
látszat ellenére nem a Trabant-kézikönyv elhíresült sorait idézi, hanem – az
iráni hírügynökség szerint – kiemeli azt „az óriási segítséget, amelyet az iráni
technológiai transzfer jelent”. Chávez és Ahmadinezsád megállapodtak abban is,
hogy az OPEC-en belül a kitermelés mellett összehangolják az olajár-politikát
is.
Mit mondjon erre az új „baráti és elvtársi segítségre” Nicaragua, amely mögött
nincs kőolajdollárok aranyfedezete, és szandinista múltú régi-új elnöke is csak
a szocializmus világából átörökített szóvirágokkal fizethet? Az itteni új iráni
befektetések nagyságrendjéről nem adtak hírt, csak arról, hogy vízi erőművek,
öntözőrendszerek, cementgyártás, lakásgyárak szerepeltek a kínálati oldalon. Az
ár pedig egyelőre csak annyi, hogy Daniel Ortega sietett leszögezni: közös az a
vágyuk, hogy „egy új világot építsenek, amelyben nincsen szegénység, éhség és
írástudatlanság”. Igaz, azt is kiemelte, hogy ebben a szép új világban „Irán
máris erkölcsi nagyhatalom”.
Az iráni elnök latin-amerikai látogatásának harmadik állomása Ecuador volt, ahol
Ahmadinezsád részt vett a szélsőbaloldali Rafael Correa elnöki beiktatásán. Az
eseményen az iráni elnök baráti megbeszélést folytatott a szintén baloldali
bolíviai elnökkel, Evo Moralesszel. (Képünkön fent). Ez a diplomáciai gesztus
talán Chávez ajándéka, aki Ecuadorra máris úgy tekint, mint egy „több mint
testvéri” nemzetre. Még nem tudni, hogy a negyvenhárom éves közgazdász Correa
hogyan menekül ki a szomszéd hosszú távon veszélyes öleléséből, hiszen mentora
legutóbb azzal állt elő, hogy Kolumbia és Ecuador nem két, hanem csak egy
politikai nemzet, az általa feltámasztott Simón Bolívár-i eszme szellemében.
Az iráni–latin-amerikai összefogás közös alapja a globalizmuson alapuló
értékrend tagadása. Kérdés ugyanakkor, hogy az Amerika-ellenesség mellett miként
fogadják a tengerentúlon Irán vehemens anticionizmusát, hiszen a most
felkeresett dél-amerikai országokban jelentős számú filoszemita protestáns
keresztény él, akik számára Ahmadinezsád vallási és politikai szempontból is
elfogadhatatlan partner.
2007. 01. 19. (XI/3)
