Iránnal kapcsolatban a Princeton Egyetem professzora fontosnak vélte, hogy
megkülönböztesse az iráni vallási-politikai rezsimet a perzsa lakosságtól. Lewis
szerint minden bizonyíték arra utal, hogy a hatalmon lévők egyáltalán nem
örvendenek nagy népszerűségnek az irániak köreiben. Az emberek sokkal
nyitottabbak, mint azt a mollák szeretnék: sokan hallgatják például az egyik
izraeli rádióműsor perzsa adását, és a libanoni háborút sem nézték sokan jó
szemmel, mivel az emberek úgy érezték, hogy belerángatták őket a konfliktusba.
Az iráni atomkutatás kapcsán ugyanakkor Lewis elmondta, hogy a program bizonyos
szempontból a nemzeti önérzet részét képezi. Irán mind a négy oldalról nukleáris
fegyverrel rendelkező országokkal van körülvéve: északon az oroszok, keleten a
kínaiak, délen Pakisztán, nyugat felől pedig Izrael rendelkezik
atomfegyverekkel.
A nemzeti büszkeség azonban nem jelenti azt, hogy az emberek támogatnák a
jelenlegi rezsim atomfegyverrel kapcsolatos fenyegetőzéseit.
Lewis szerint Izraelnek és a Nyugatnak az iráni emberekhez kellene saját
nyelvükön közvetlenül szólniuk annak érdekében, hogy a mérsékelt irányvonal
megerősödjön Iránban, és az irániak megértsék, hogyan működik egy szabad
társadalom. „Az iráni kormány nem számít arra, hogy támadás éri a Nyugat
részéről. Mivel az irániak nem rendelkeznek semmilyen tapasztalattal arról,
hogyan működik a szabad társadalom, ezért a demokráciában megszokott és
termékeny viták, konfliktusok nem érthetők a számukra. Ezeket gyengeségnek, a
megosztottság és a félelem jelének tartják, ezért becsüli alá a kormány azokat
az erőket, melyek vele szemben állnak.”
Muszlim demonstráció London központjában
2007. 02. 09. (XI/6)
