Jelcin politikai munkássága rendszeres meglepetésekkel szolgált mind a
lakosság, mind a politikai elit számára. Az Urál vidékén tevékenykedő
pártvezetőre a peresztrojka idején figyelt fel Mihail Gorbacsov. Ezzel kezdetét
is vette Jelcin Kremlbe vezető útja, ami később Gorbacsov Kremlből való
fokozatos kiszorulását is jelentette.
Miután Gorbacsov Moszkvába hívta Jelcint és kinevezte az SZKP moszkvai
bizottságának első titkárává, Jelcin máris túl akarta szárnyalni a párt fejét és
az ország vezetőjét azzal, hogy a peresztrojka Gorbacsovnál elkötelezet-tebb
híveként és nagyobb demokrataként lépett fel. 1987 októberében, a bolsevik
forradalom hetvenedik évfordulójára rendezett ünnepségeken az akkor még
szárnyait próbálgató Jelcin már keményen kritizálta a pártvezetést és a
peresztrojka felgyorsítását követelte. Sok szabályt hágott át ezzel, le is
váltották moszkvai első titkári posztjáról. A következő évi országos
pártkonferencián nyilvánosan bocsánatot kért tévesnek mondott kritikájáért és
politikai rehabilitálását kérte. Kis híján meg is bocsátottak neki, de korábbi
posztjára nem helyezték vissza.
Jelcin ezután a kritizálás folytatása mellett döntött, amivel egyre nagyobb
népszerűségre tett szert, mivel nevéhez kapcsolódott a Szovjetunió és az SZKP
jövőbeni demokratizálásának reménye. A nyolcvanas évek végén nőtte ki magát
vezető ellenzéki politikussá, amikor a Gorbacsov által bevezetett új
népképviselő-választási rendszer révén visszakerült a nagypolitikába. A
kommunista párt demokratikus szárnyának támogatását élvezve az Orosz Föderáció
Legfelsőbb Tanácsának elnöke lett. Közvetlenül ezután, 1990 júniusában kilépett
az SZKP-ból, majd tizenegy hónappal később a Gorbacsovban csalódott lakosság
Oroszország elnökévé választotta. Az 1991 augusztusában kezdődött puccs idején
Jelcin az SZKP konzervatív szárnyával szembehelyezkedve Gorbacsovot támogatta és
a kommunista restaurációt ellenző nép vezérévé vált. A puccs bukása után
betiltotta Oroszországban az SZKP-t, de Gorbacsovot meghagyta egy – valójában
már nem létező – ország vezetőjének. 1991 novemberében ugyanis Jelcin, valamint
Ukrajna és Fehéroroszország akkori vezetői aláírták a FÁK megalakulásáról szóló
egyezményt, amivel a Szovjetunió megszűnt létezni, Gorbacsov pedig lemondott
minden tisztségéről. Jelcin azonban egyre keményebb eszközökhöz nyúlt: míg 1991
augusztusában arra kérte a hadsereget, hogy maradjon ki a demokratikus
folyamatok rendezéséből, 1993 októberében már katonák segítségével rendezte
nézeteltérését a Legfelső Tanáccsal. Moszkvában tankok lőtték a Parlament
épületét, megszűnt a Tanácsok rendszere. Még abban az évben új alkotmányt
fogadtak el, létrejött az Állami Duma.
1991: a híres beszéd a tank tetején
Fotók: AP
2007. 04. 27. (XI/17)
