Az iraki lázadók az utóbbi napokban súlyos merényletekkel félemlítették meg
az iraki lakosságot: bombák robbantak a síiták által lakott Karbalában egy
forgalmas buszpályaudvaron, Bagdadban felrobbantottak két fontos hidat, jelentős
pusztítást okozva a helyi infra-struktúrában. A parlament ebédlőjében is
robbantás történt, amelyben az egyik szunnita képviselő is életét vesztette. A
feltevések szerint a szigorúan ellenőrzött zónába az egyik testőr a derekára
csatolva vitte be a robbanószereket, de a merényletért az al-Kaida iraki szárnya
vállalta magára a felelősséget.
Az Iraki Iszlám Állam nevű csoportosulás, amely az iraki al-Kaidát is magában
foglalja, a napokban tette közzé egy iszlám weboldalon, hogy a csoport megkezdte
saját rakétái gyártását. Az iraki lázadók eddig régi szovjet katyusákat és
vállról kilőhető Sam–7-es rakétákat használtak, amelyeket még a Szaddám bukása
utáni kaotikus napokban raboltak el a diktátor egykori raktáraiból. Az elmúlt
napokban azonban az amerikai hadsereg bejelentette: még több bizonyítékot
találtak arra, hogy Irán is fegyvereket szállít Iraknak. A katonai vezetők
szerint Irán „képzést” is biztosít a terroristáknak arról, hogy hogyan kell
olyan bombákat gyártani, amelyek képesek áthatolni a páncélozott járművek falain
is.
Az iraki lázadók azonban nemcsak Irántól vagy Szíriától kapnak támogatást. Ariel
Cohen, a Heritage Foundation munkatársa szerint a Közel-Keleten landoló
fegyverszállítmányok forrása sok esetben a volt Szovjetunió területén keresendő.
Az egyik ilyen gócpont az oroszpárti Transznyisztria nevű terület, amely az
Amerika szövetségesének számító Moldova területéből szakadt ki önkényesen. A
beszámolók szerint az illegális rezsim fenntartásához az árnyékgazdaság
szolgáltatja a muníciót, amelynek egyik fő szegmense a fegyverkereskedelem. Oleg
Serebreneau, a moldovai parlament szóvivője szerint „itt egy másfajta
terrorizmus dúl, ami az orosz maffiához kapcsolódik. Az orosz maffia pedig
gyakorlatilag nem más, mint az egykori KGB”.
Egyes információk szerint számos korábbi KGB-ügynök vesz ma részt a szervezett
bűnözésben. Cohen szerint „a szovjet időkben a KGB-nek mindenféle
terrorcsoporttal volt kapcsolata a Közel-Keleten, és ezek a kapcsolatok ma is
megvannak”. A fegyverszállítmányok Irakba és az iszlám világ más pontjaira
Transznyisztrián keresztül érkeznek meg. Serebreneau szerint itt „a volt NDK,
Csehszlovákia és a Szovjetunió fegyvereiből nagy készleteket halmoztak fel”. A
vízi szállítmányok ukrajnai kikötőkön keresztül érkeznek Szíriába és Irakba, a
szárazföldi szállítmányokat pedig először Törökországba viszik be, majd onnan
tovább Irakba és Szíriába.
Az iraki lázadóknak, úgy tűnik, nemcsak a fizikai infrastruktúrát sikerül
rombolniuk, hanem a humán infrastruktúrát is. A jelenlegi adatok szerint már
több mint kétmillió értelmiségi és középosztálybeli hagyta el Irakot, ami a
teljes lakosság közel tíz százalékát jelenti. A szakértők szerint a palesztin
menekültválság óta ez a legnagyobb arab népvándorlás. Bár Jordánia és Szíria
kezdetben szívesen fogadta a beáramló irakiakat – többségében orvosokat,
mérnököket, tanárokat, tudósokat és üzletembereket, vagyis a tehetséges és
tanult középosztályt –, mára már kezdik érezni a jószomszédi viszony terheit is.
A helyi infrastruktúrát – az iskolától kezdve az egészségügyig – megviseli a
menekültek nagy száma, ezenkívül az árak is emelkednek és az infláció is
szárnyra kelt. Különösen érezhető ez Jordániában, ahol a mindössze hatmillió főt
számláló lakosság közel 15 százalékos növekedést élt meg az utóbbi években. A
többségében szunnita ország attól is tart, hogy a beáramló síiták egyfajta
trójai falónak bizonyulnak majd, és valóban kialakul a térségben a sokat
emlegetett síita félhold.
Mindeközben pedig Amerikában folynak a belpolitikai csatározások az iraki
misszió sorsa felett. Míg Bush elnök további finanszírozást akar szerezni a
háborúhoz, a demokraták ezt csak azzal a kitétellel akarják megszavazni, ha
megkezdődnek és jövőre be is fejeződnek az iraki csapatkivonások. Bush elnök
ugyanakkor leszögezte: minden ilyen feltételhez kötött törvényjavaslatot meg fog
vétózni. Ugyanakkor a napokban tartott egyik beszédében elismerte: az amerikai
nép már belefáradt a háborúba, ami eddig több mint háromezer-kétszáz katona
életét követelte.
A belpolitikai csaták Irakban is feléledtek: a befolyásos síita milíciavezér,
Muktada al-Szadr hat miniszterét kivonta Nuri al-Maliki kormányából, miután a
miniszterelnök nem támogatta az amerikai kivonulás ütemtervének sürgetését. A
politikai dráma valószínűleg nem rendíti meg al-Maliki kormányát, de jól
rávilágít arra, hogy egyre több iraki kezdi követelni az amerikai csapatok
kivonulását. Ezek a hangok Amerikában is egyre erősödnek, de amint John McCain
republikánus szenátor is kiemelte: ez egy olyan történelmi döntés, amelynek a
még meg sem született amerikai generációkra nézve is lesz következménye. A
szenátor szerint az idő előtti kivonulás „terrorista vadnyugatot” hozna létre
Irakban.
A gyors kivonulás a szakértők szerint is katasztrofális állapotokat idézne elő.
„Ez maraton, nem sprint” – szögezte le David Kilcullen, a lázadókat vizsgáló
szakértő. Ugyanakkor a katonai vezetők már arra figyelmeztetnek: a hadsereg
kapacitása egy évnél tovább nem tudja tartani a jelenlegi lekötöttségi szintet.
Számos szakértő ugyanakkor azt hangoztatja: azokra a katonai beavatkozásokra
kell intő példaként tekinteni, ahol nem dolgoztak ki időben megfelelő
stratégiákat és a sietősen távozó hadseregek nyomában vérontás és káosz maradt
hátra. Ez történt Vietnamban, Indiában, Algériában vagy Libanonban és
Szomáliában is.
Irak szomszédai szintén tartanak a hirtelen kivonulástól. Sami Tarik a
damaszkuszi Stratégiai Tanulmányok Központjától azt állítja, hogy a környező
országok attól félnek, hogy Irak olyan lesz, mint egy fekete lyuk, amely
beszippantja a konfliktusba az egész régiót. Ezért már meg is kezdték a határaik
megerősítését. Az egyik – magát megnevezni nem kívánó – izraeli biztonsági
szakember szerint pedig fennáll a veszélye, hogy a terrorizmus átterjed
Jordániára, onnan pedig Izraelre. A végkövetkeztetés így minden oldalról ugyanaz
marad: Amerikának egyelőre maradnia kell.
2007. 04. 20. (XI/16)
