A BBC szerint XVI. Benedek pápa még bíborosként védelmébe vette a pedofíliával
vádolt papokat
Fotó: AP
Az 1962-ben kiadott Crimen Solicitationis (Ajánlattétel bűntette) című
eljárásrendet a Szent Hivatal – a mai Hittani Kongregáció elődje – adta ki, s
Ratzinger bíboros szignálta, aki pápává választása előtt több mint húsz éven át
kötelezővé tette azt a katolikus egyházban. A püspököknek címzett latin nyelvű,
szigorúan bizalmas dokumentum arról rendelkezik, miként kezeljék azoknak a
papoknak az ügyét, akik a gyóntatószéket szexuális ajánlattételre használják
fel, vagy áldozatuk elhallgattatása érdekében visszaélnek a gyónási titokkal,
illetve állatokkal, gyerekekkel vagy férfiakkal létesített szexuális érintkezés
gyanújába kerülnek. A titkos vatikáni irat 2001-ben vált ismertté, amikor Joseph
Ratzinger utalt rá egyik püspökökhöz intézett levelében, amelyben új
intézkedéseket terjesztett elő az ilyen jellegű vádak kezelésére.
Az iratnak az a passzusa keltette a legnagyobb megütközést, amely gyónási
titokként kezeli az efféle visszaéléseket, és ennélfogva titoktartási esküre
kötelezi a gyermekkorú áldozatot, a megvádolt papot és bármely más tanút. Az
áldozatokat és a tanúkat az egyház azzal félemlítette meg, hogy az eskü
megszegése kiközösítést von maga után. A dokumentummal bizonyítást nyert, hogy a
katolikus egyház nem esetileg járt el az egyes ügyekben, hanem egységes
eljárásrendje volt a pedofil ügyekkel kapcsolatban, ám az nem az áldozatok
felépülését és kárpótlását szolgálta, hanem – a bűntettek agyonhallgatásával – a
látszat fenntartását és a pedofil papok más parókiákra történő „átmentését” és
elrejtését az igazságügyi hatóságok elől. Kritikusok rámutatnak: míg a
rendelkezés segítségével bűncselekmények elkövetői tudtak az eljárások alól
kibújni, az egyetlen mondatot sem veszteget az áldozatoknak nyújtandó segítségre
vagy kárpótlásra.
A BBC megrázó összeállítása az írországi, egyesült államokbeli és brazíliai
pedofilbotrányokra utalva ismerteti Ratzingernek a pedofil papokat mentő
utasítását. A film több olyan felnőtt férfit szólaltat meg, aki mindmáig súlyos
lelki zavarokkal küszködik a gyerekkori traumák miatt. Egyiküket, Colm OGormant
még tizennégy éves korában egy írországi katolikus iskolában rendszeresen
megerőszakolta a papja. Az elkövetőt, Fortune atyát nyolc kisfiú ellen
elkövetett hatvanhat rendbeli szexuális zaklatás miatt helyezték vád alá, de
tárgyalása előtt öngyilkosságot követett el. OGorman 2002-ben a BBC
segítségével kezdett adatgyűjtésbe, és vizsgálódásai hatására az érintett
egyházmegye püspöke lemondott hivataláról. OGorman ezt követően kormányzati
nyomozást sürgetett, amelynek eredményeiről 2005-ben kormányzati jelentés is
készült. A dokumentum szerint „a titkolózás és a botránytól való félelem
légkörében a püspökök a katolikus egyház érdekeit a gyermekek biztonságának
szempontja elé helyezték.”
A BBC tudósítója hét olyan papot talált, akik ellen gyermekek elleni visszaélés
vádját fogalmazták meg, most pedig a Vatikánvárosban vagy annak környékén élnek.
A papok egyikét, Joseph Henn atyát egy egyesült államokbeli vádesküdtszék
tizenhárom rendbeli pedofíliával vádolta meg. A film készítésének idején Henn
atya a Vatikánban élt, és a kiadatása ellen küzdött. A Vatikán nem kötelezte
visszatérésre, hogy Amerikában kelljen az ellene felhozott vádakra felelnie, sőt
menedéket nyújtott a már idős papnak. A film elkészülte után Henn atya
elveszítette a kiadatás elleni küzdelmét, és elmenekült vatikáni rejtekhelyéről;
úgy hiszik, most valahol Olaszországban bujkál, ahol nemzetközi letartóztatási
parancsot adtak ki ellene.
A műsorban megszólaló Tom Doyle kánonjogász korábban diplomáciai feladatokat
töltött be a Vatikánban, de kitették a szűrét, miután kritizálta az egyháznak a
pedofíliával kapcsolatos ügyvitelét. Doyle szerint a Crimen Solicitationis a
klérus által elkövetett szexuális visszaélésekkel kapcsolatos teljes titoktartás
politikáját leplezi. „Az időközben pápává lett Ratzingernek teljes
átláthatóságot kellene biztosítania a polgári hatóságok számára – háborog a
műsorban a kánonjogász –, a vád alá helyezett és elítélt papokat teljesen el
kellene különítenie és le kellene mondatnia, valamint be kellene szüntetnie a
jogi eljárások hátráltatását. Megtehetné.”
Bár a Vatikán a BBC stábjának ismételt kérésére sem volt hajlandó a filmben
bemutatott bármely esetre válaszolni, az olaszországi vetítést megelőzően az
olasz püspöki kar napilapja gyalázatos rágalomnak, az egyház és Ratzinger
bíboros elleni támadásnak nevezte a filmet. A film politikai vitát is
kirobbantott, miután egyes politikusok és közéleti személyek – köztük elsőként
Mario Landolfi konzervatív képviselő, az olasz parlament médiát felügyelő
bizottságának vezetője – arra kérték a RAI főigazgatóját, hogy tiltsa meg a film
bemutatását. Landolfi sajtóközleményében hangsúlyozta: „a közszolgálati
televízió nem válhat tömegtájékoztatási kivégzőosztaggá, amely az egyházra és a
pápára nyit tüzet”. A RAI elállt a vetítéstől, mire a film olasz felirattal
ellátott változata internetes videomegosztó honlapokon jelent meg, ahol
mindeddig milliók tekintették meg, és vitafórumokon kommentálják pro és kontra.
Ugyanakkor két baloldali képviselő, Giovanni Russo Spena és Gennaro Migliore
közös közleményben követelték a film bemutatását, mert szerintük közismert a
katolikus egyházon belül dívó pedofília. Giuseppe Caldarola baloldali képviselő
szerint is elfogadhatatlan, hogy az olasz közönségtől megtagadjanak valamit,
amit a brit láthatott. „A Vatikánnak rá kell jönnie, hogy a megelőző cenzúra a
gyengeség jele” – vélekedett Caldarola.
2007. 06. 01. (XI/22)
