Mahmúd Abbász a csúcson szerette volna elérni, hogy Izrael bocsásson szabadon
több száz bebörtönzött Fatah-tagot, köztük Marvan Bargútit, az Al-Aksza Intifáda
tömeggyilkos parancsnokát. Ezenfelül fegyverekre és páncélozott szállító
harcjárművekre is bejelentette igényét, Egyiptomtól és Jordániától pedig
kiképzési lehetőségeket kért, hogy Ciszjordániában megerősíthesse a pozícióit a
Hamasszal szemben.
A palesztinok továbbá a ciszjordániai úttorlaszok lebontását és
munkalehetőségeket követeltek Izraelben, valamint hogy az izraeli hadsereg
szüntesse be a Fatah-fegyveresek elleni hadműveleteket.
A Palesztin Hatóság elnöke II. Abdullah jordániai királlyal egyetértésben
„történelmi lehetőséget” ajánlott Olmertnek: meghatározott menetrend szerint
zajló komoly politikai tárgyalásokat javasolt, melyeknek célja egy olyan
független palesztin állam megteremtése lenne Izrael mentén Jeruzsálem
fővárossal, amely felelősséget vállal a népéért. A régió keresztút előtt áll,
választania kell a béke és a párbeszéd, illetve az anarchia és a szélsőségesség
között. Éppen ezért – szerinte – az állam megteremtése megfelel a palesztin nép
többségi akaratának, hogy békében éljen és véget vessen az izraeli–arab
konfliktusnak. Abbász hangsúlyozta, hogy a PFSZ Izraelt az 1993-ban megkötött
oslói egyezményben elismerte és felhívta Olmert figyelmét, hogy „ne mulassza el
a történelmi lehetőséget, hogy szomszédokként, két államban, az 1967-es határok
között békében élhessünk”. A terrorizmus gyökereit – állítása szerint – ki kell
tépni, és meg kell alapítani a „béke kultúráját”. Abbász – akárcsak Abdullah
király – Bush elnök két, egymással békében élő állam víziójára is hivatkozott.
Abdullah a maga részéről az arab országokat és a nemzetközi közösségeket „a
békefolyamat” újraindításának támogatására szólította fel, valamint a Hamasz
hatalomra jutását követően életbe lépett blokádok megszüntetésének a
megvitatását és a palesztin nép támogatását sürgette.
Ehud Olmert bizalomerősítő lépésként felajánlotta olyan kétszázötven
bebörtönzött Fatah-tag szabadlábra helyezését, akiknek a kezéhez közvetlenül nem
tapad izraeliek vére. Ám ebből világos, hogy Marvan Bargúti nem felel meg e
feltételnek, hiszen őt a katonai bíróság közvetlenül is felelősnek találta öt
izraeli és palesztin meggyilkolásában. Izrael ezenfelül felszabadítja a korábban
befagyasztott palesztin adó- és vámjövedelmeket, valamint felújítja a biztonsági
és gazdasági együttműködést. Ennek elősegítéseként feloldja a Ciszjordániában
való szabad mozgást korlátozó intézkedések egy részét, és megújítja a
kereskedelmet Izrael és Ciszjordánia között. Olmert – Abbász kérésére – továbbra
is biztosítja a villany- és vízszolgáltatást, az élelem- és gyógyszerellátást,
és Izrael kórházai is nyitva állnak a betegek előtt. „Nem kívánjuk a lakosságot
büntetni azért, mert egy terrorszervezet uralkodik felettük” – nyilatkozta a
csúcson az izraeli kormányfő.
Olmert és Abbász. Látszólagos kézfogás Fotók: AP
2007. 06. 29. (XI/26)
