Fotó: AP
Az Emberi Jogok Moszkvai Irodájának adatai szerint 2004 első félévében 7,
2005 első félévében 10, 2006 első félévében 18, 2007-ben pedig csupán április
végéig 25 idegent öltek meg Oroszországban. A fizikailag bántalmazott idegenek
száma az említett négy félévben 100, 160, 154, illetve 200 volt. A trend tehát
egész világosan nyomon követhető. Kétséges egyébként, hogy mennyire megbízható a
fenti statisztika, hiszen például egy örmény üzletember moszkvai megkéselése
nyomán lebukott tizennyolc éves szkinhed, Artur Rino azt vallotta a rendőrségen
(igaz, később visszavonta ezt a vallomását), hogy tavaly augusztus óta egy
társával együtt maga 37 idegent ölt meg.
Közben bővül az etnikai alapon elkövetett bűncselekmények „földrajza” is. Ha
ezelőtt az ilyen néger-, kínai-, zsidó-, örmény- stb. -verések színhelye
rendszerint Moszkva és Szentpétervár volt, az elmúlt két évben erre a listára
feliratkozott Nyizsnyij Novgorod megye, Rosztov, Vlagyivosztok, Orenburg,
Szaratov, Szverdlovszk megye, Arhangelszk és Voronyezs is. Az orosz jogvédőknek
tehát minden alapjuk megvan arra, hogy félreverjék a harangokat.
Az orosz újságokban e témában megjelenő hírügynökségi jelentések már csak az
apró hírek között szerepelnek. Például: „Moszkvában megöltek egy tádzsikisztáni
születésű férfit. A negyvenkét éves Csorijev holttestére szombat reggel
bukkantak Berezova Roscsa közelében található otthonának kapujában. A nyomozók
feltételezése szerint egy fabunkóval ütötték agyon, amelyet a közelben meg is
találtak. Az ügyben eljárás indult. Egy hónappal ezelőtt a Profszojuznaja utcán
egy másik tádzsik állampolgárt öltek meg számos késszúrással.” Vagy: „A
fővárosban késszúrásokkal megöltek egy bangladesi állampolgárt. A külföldi
holttestére kedden bukkantak egy Moszkva délkeleti részében álló ház egyik
lakásában.” Slussz. A közlemények nagy ritkán megemlítik, hogy mivel az
áldozatnak a zsebében maradtak az értéktárgyai, s ezért a rablógyilkosság
lehetősége kizárható, a rendőrség az etnikai motívumot is lehetségesnek tartja.
Az etnikai gyűlölet azonban, mint a bűncselekmények motívuma, számos esetben
egyszerűen tagadhatatlan. Ez volt a helyzet például, amikor moszkvai szkinhedek
„szabályos” pogromot rendeztek a cserkizovói piacon, ahol – mint más
oroszországi városok piacain is – a gyümölcsöt és zöldséget főként kaukázusiak
és közép-ázsiaiak árusítják. (Hasonló, idegenek elleni pogrom színhelye volt
nemrégiben a karéliai Kondopoga is.) A hatóságok nagyon hamar megoldották a
problémát: megtiltották a külföldieknek, hogy az orosz városokban árusítsanak.
Azóta az „idegenek” strómanokkal dolgoznak.
Évek óta ismeretes, hogy az elsősorban külföldi diákokat oktató moszkvai Patrice
Lumumba Egyetem diákszállója környékén a szkinhedek esténként vadásznak
áldozataikra. Az idén április 21-e, Hitler születésnapja előtt a moszkvai
Szecsenov Orvostudományi Akadémia rektori hivatala óvatosságból úgy
rendelkezett, hogy a külföldi diákok három napig nem hagyhatják el a kollégium
épületét. (Ebben a tanintézetben mintegy 500 kaukázusi és ázsiai diák tanul.) A
„kijárási tilalomra” a formai ürügy tűzvédelmi gyakorlat volt, ám mint az
akadémia egy izraeli állampolgárságú hallgatója az újságíróknak elmondta: már
évek óta történetesen mindig a Führer születésnapja előtt tartják náluk a
„tűzvédelmi gyakorlatot”. A múlt évben egyébként gondosan ugyanehhez az
évfordulóhoz időzítve Kosztromában megvertek négy kínai és egy azerbajdzsáni
diákot, Moszkvában az „Oroszország az oroszoké!” jelszót kiabálva egy moszkvai
metróállomáson megtámadtak egy „kaukázusi kinézetű” férfit, a szentpétervári
metróban bántalmaztak egy török állampolgárt, a moszkvai Puskinszkaja
metróállomáson késszúrásokkal meg-öltek egy örmény nemzetiségű (egyébként orosz
állampolgárságú) fiatalembert, a moszkvai utcán egy tádzsik állampolgárt, és egy
másik fővárosi metróállomáson leütötték az Örmény Filmművészek Szövetségének
titkárát.
Hitler születésnapja nem véletlenül lelkesíti a fajgyűlölő moszkvai huligánokat,
akik a harcos antiszemitizmusban is követik példaképük eszméit és gyakorlatát.
Nemrégiben ismeretlen tettesek bombát dobtak a szaratovi zsinagóga épületére.
Tavaly, hanuka idején, amikor az imádkozók megtöltötték a pszkovi zsinagógát, az
ajtóréseken keresztül ballonból gázt fújtak a hívőkre. Szentpéterváron az idén
májusban megölték a zsidó líceum egy tanárát. Júniusban Ivanovóban megvertek egy
kanadai rabbit és a helyi hitközség elnökét.
Ez utóbbi volt az a ritka eset, amikor „nemzeti, faji és vallási ellenségeskedés
szítása” bűncselekmény alapján indult eljárás ismeretlen tettesek ellen. Az
elkövetők ugyanis rendszerint ismeretlenek maradnak, a felderítettség aránya
csekély (állítólag sok rendőr rokonszenvez a szkinhedekkel), és a büntetési
tételek rendszerint alacsonyak.
Hosszabb tanulmányt érdemelne (miközben meglehetősen gyér az ez irányú
szociológiai kutatás), hogy a Szovjetunió felbomlása óta, de különösen az utóbbi
néhány esztendőben milyen körülmények, események hatására, milyen ideológiai
vákuumban szaporodtak el és erősödtek meg – éppen a náci Németország elleni
küzdelemben húszmillió polgárát elveszítő – Oroszországban a fasisztoid,
többnyire a szkinhedek nemzetközileg bevett „hajviseletét”, öltözékét viselő
szervezett csoportok.
Ám hogy elszaporodtak és hogy számuk nő, azt senki sem tagadja. Sőt, miközben a
jogvédők „csak” hetvenezerre teszik tagjaik számát, addig maga a
belügyminiszter, Rasid Nurgalijev százezer szkinhedről beszél.
2007. 07. 12. (XI/28)
