Ha már politika, akkor legyen a legmagasabb poszt: Becali nyilvánvalóvá
tette, hogy államelnöki álmokat dédelget. Ennek eléréséhez első lépésben átvette
Viorel Lis, bukaresti főpolgármester Új Generáció nevű pártkezdeményét, majd
rögtön bejelentette: akár hatmillió dollárt is hajlandó elkölteni a jövőben a
választásokon, hogy elérje a parlamenti küszöb átlépéséhez szükséges 5
százalékot. Majd – a román politikai élet legnagyobb meglepetésére – Dan Pavel
ismert politológus az abszolút amatőr államelnökjelölt mentorául szegődött. A
politológus komoly hatással volt Becalira: híres faragatlansága, kendőzetlen
szókimondása ugyan semmit nem csökkent, de elkezdett komolyan érdeklődni a
filozófia iránt, és vaskos káromkodásaiban idézi is téziseit.
A minimális iskolai végzettséggel rendelkező elnökjelölt mindenki nagy
derültségére olyan nyilatkozatokat tett: miszerint ő már születésétől fogva
érezte magában mindazt, amit a politológustól tanult, csak eddig nem tudta
szavakba önteni.
„Amikor megtudtam, hogy a filozófia szó a bölcsesség szeretetét jelenti,
rájöttem, hogy én vagyok a gyakorlati filozófus, a többiek az elméletiek,
tulajdonképpen csak filozófiaolvasók. Engem azért szült az anyám, hogy szeressem
a bölcsességet” – mondta egy gyűlésen az őt követő újságíróknak. Becali
pártjának politikai irányultságát is gyorsan meghatározta, mikor kijelentette: a
PNG kereszténydemokrata–népi, jobb-balközép párt, később középbaloldalira
finomította a meghatározást. Ugyanakkor tény, hogy a PNG „Mindent a hazáért!”
szlogenje bizonyíthatóan vasgárdista eredetű, és hogy retorikájában rendre
megjelennek a rasszista elemek.
Bár első számú riválisával, Corneliu Vadim Tudor nagy-romániás (PRM)
pártvezérrel tiszta szívből gyűlölik egymást, mégis nagy egyetértésben
sértegetik a kisebbségeket – érdekes, hogy míg Vadim főleg a magyarokra, Becali
leginkább a romákra és a melegekre „specializálódott”. A közelmúltban szervezett
bukaresti melegfelvonuláskor Becali a különféle tárgyakat hajigáló, szélsőjobbos
ellentüntetők közt volt, és felajánlotta, hogy ötmillió dollárt adományoz a
romániai homoszexualitás felszámolására. Ám az ilyen és ehhez hasonló
kijelentései mit sem ártanak neki: egy 2006-os felmérés szerint Becali
népszerűbb, mint Cãlin-Popescu Tãriceanu kormányfő.
Ez az eredmény egyébként nem meglepő: úgy tűnik, a románok jobban szeretik a
nagyszájú, harcias, populista politikusokat a hatékony technokratáknál – példa
erre a botrányos kijelentéseiről híres Traian Bãsescu államelnök töretlen
népszerűsége.
A politikailag üldözött parasztcsaládból származó Gigi Becali vagyonát egy
telekügylettel alapozta meg: egy Bukaresttől 15 kilométerre lévő 21 hektáros
földterületért cserébe a román Védelmi Minisztériumtól 20 hektárt kapott a
főváros északi részén – egy bãneasa-piperai telket, amely jelenleg Bukarest
egyik legdinamikusabban fejlődő lakónegyedében van, és háromszor annyit ér, mint
az, amit cserébe adott. A kilencvenes évek végén a Steaua focicsapat részvényese
lett, majd fokozatosan felvásárolta a részvényeket, és mára a csapat többségi
tulajdonosa lett. Becali két kézzel szórta a pénzt: a 2005-ös árvizek után
négymillió dollárból építtetett újjá egy falut, focistáit pedig királyi
prémiumokban részesíti. Sok fiatal ennek dacára – vagy épp emiatt – példaképének
tekinti Gigi Becalit: ő a nép egyszerű fia, aki saját ereje (és nem utolsósorban
szerencséje) révén felküzdötte magát a kiváltságosok közé.
2007. 07. 05. (XI/27)
