Az augusztus 23-án száz napja hivatalban lévő Sarkozy máris új stílust
vezetett be, felforgatva az eddig érinthetetlennek vélt elnöki protokollt.
Beiktatásán JFK-stílusban vonultatta fel családját, július 14-én az elnöki
beszéd megtartása helyett inkább egy popzenei koncertre ment. A legmarkánsabb
változást azonban az jelentette, hogy a „mindenütt jelen levő” elnök mindennel
személyesen maga akar foglalkozni, amivel a miniszterelnököt koordinátori, a
minisztereket pedig statiszta szerepkörbe szorította vissza. A „hiperelnök” a
honatyákat nem engedte szabadságra, a nyári szünetben is soron kívül ülésező
nemzetgyűléssel ügetővágtában fogadtatott el négy reformtörvényt.
A nemzetközi porondon sikeres volt Sarkozy bemutatkozása. Először a berlini
csúcson sikerült tető alá hoznia az általa javasolt minialapszerződést, majd
felesége, Cécilia közreműködésével kiszabadította a bolgár ápolónőket a líbiai
bitófa árnyékából. (Igaz, azóta is vita tárgya, vajon mit ígérhetett ezért
cserébe a francia elnök a líbiai diktátornak.) Az Egyesült Államokkal való
viszony is, úgy tűnik, a megbékélés útjára lépett, amit jól bizonyít, hogy a
francia elnök az USA-ban töltötte nyári szabadságát, mely során informális
látogatást is tett az amerikai elnök magánbirtokán.
Egyetlen gondot szinte csak a gazdaság jelenthet az ambiciózus elnök számára. A
tőzsdeválság, majd a búza és a kenyér árának az emelkedése, a vártnál gyengébb
gazdasági növekedés komolyan megnyirbálhatja az elnök mozgásterét, amelyet már
így is szigorú korlátok közé szorít a hatalmas államháztartási és
társadalombiztosítási hiány. A kemény és igencsak népszerűtlen lépések pedig még
ezután várnak az elnökre. Ám azzal, hogy eddig egyszemélyes vezetőként vette
kézbe az irányítást, a válságosabb időkben sem lesz kire hárítania a
felelősséget, és nem lesz kezében az eszköz, amivel eddig minden elnök élt ilyen
helyzetben: a miniszterelnök menesztése.
Az első igazi próbát a 2008 tavaszán esedékes helyhatósági választások jelentik
majd számára, ám stabil népszerűsége, rendkívüli reakciókészsége és ösztönös
kommunikációs képessége – valamint a baloldal gyengesége – könnyen átsegítheti
az első viharokon.
2007. 08. 31. (XI/35)
