A rendőrség másnap elvitte Burka Ferencet otthonából, két héttel később 55
éves édesapját is. A két személy előzetes letartóztatásba került, majd a megyei
bíróság a fiút 13, apját 15 év börtönbüntetésre ítélte. Megdöbbentő módon az
eljárásban a vád érvként használta fel, hogy a bizonyítékok „jellegzetesen
cigány elkövetési módra” utaltak. Az esetre a Helsinki Bizottság is felfigyelt,
és mivel a bizonyítékok hitelessége megdőlt, a Szegedi Ítélőtábla 2005-ben
megsemmisítette a megyei bíróság döntését. Burkáék azóta se heverték ki az
esetet.
Tragikusabb véget ért Pusoma Dénes ügye. 1994-ben egy Heves megyei
kistelepülésen halálra vertek egy 86 éves asszonyt. A rendőrség gyanúja egy
értelmi fogyatékos asszony vallomása alapján egy szintén szellemi
fogyatékosságban szenvedő, roma származású férfira, Pusoma Dénesre terelődött.
Az eljárás során a rendőrség, majd a bíróság is figyelmen kívül hagyta azokat a
bizonyítékokat, amelyek a férfi ártatlanságát támasztották alá, így Pusomát első
fokon 6 év börtönbüntetésre ítélték. A rendőrség 1996-ban elfogta az igazi
tettest, Pusoma Dénes pedig kiszabadult, és kártérítési pert indított a magyar
állam ellen. Miután kártérítést nem kapott, illetve a korábbi szerény és
megszokott életébe sem tudott visszailleszkedni, a férfi összeomlott. 1997-ben
egy éjszakát apja sírjánál töltött el, másnap pedig az ivádi erdőben felkötötte
magát.
Súlyos traumát kellett átélnie a magyarcsanádi testvérpárnak, Gán Miklósnak és
Zoltánnak is, akik emberölés vádjával 15 hónapot töltöttek előzetesben.
A felmentő ítélet nyomán a testvérpár jogosult lett volna arra, hogy a fogva
tartásban töltött hónapok miatt kártalanítást követeljen az államtól. A Szegedi
Városi Bíróság a kártalanítási ügyben úgy döntött, hogy a kért összeg eltúlzott,
mert a testvérpár személyisége „primitív”, így kevésbé viselte meg őket a fogva
tartás. Az ártatlanul meghurcolt testvérpár megalázása óriási közfelháborodást
váltott ki.