Minden jel arra mutat, hogy a két év múlva megrendezendő konferencia a
2001-es hibákat ismétli meg. Akkor az 57 tagból álló Iszlám Konferencia
Szervezetének sikerült a rasszizmusellenes konferenciát eltérítenie az eredeti
céljától. A durbani csúcsot előkészítő konferenciát Teheránban rendezték meg. Az
itt elfogadott nyilatkozat egyedül Izraelt illette „etnikai tisztogatás”, „egy
újfajta apartheid és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény” vádjával. A
durbani végső deklaráció hangvételét nemzetközi nyomásra enyhítették ugyan, ám
az egyedüli célpont a zsidó állam maradt. Miután Izrael és az Egyesült Államok
kivonult a konferenciáról, a találkozó hangvétele egyértelműen rasszistává és
antiszemitává vált.
A konferenciával párhuzamosan rendezték meg a nem kormányzati szervezetek
találkozóját is, amely még a hivatalosnál is szélsőségesebb volt.
Zárónyilatkozatukban Izraelt „népirtásban” bűnös „rasszista, apartheid
államként” pellengérezték ki. Egy feliraton például Hitler képe volt látható,
ezzel a kérdéssel: „Mi lett volna, ha győz? Akkor nem létezne Izrael.” A
konferencián részt vett Tom Lantos demokrata párti képviselő is: „A holokauszt
borzalmait első kézből ismerhettem meg, azóta ez volt a legvisszataszítóbb és
legszégyenteljesebb megnyilvánulása a zsidókkal szembeni gyűlöletnek, amelyet
valaha is láttam a náci korszak óta” – nyilatkozta akkor.
A 2009-re tervezett újabb konferenciát előkészítő bizottságnak, amely a héten
Genfben ülésezett, Moamer Kadhafi líbiai elnök a vezetője, aki 2002-ben a
legmagasabb kitüntetéssel jutalmazta a hírhedt francia holokauszttagadó Roger
Garaudyt, és – mint arról saját fia is beszámolt – kegyetlenül megkínoztatta a
túszként fogva tartott bolgár ápolónőket, hogy pénzt, fegyvereket és
„megbecsülést” szerezzen magának. A bizottságnak ismét tagja többek között Irán
is.
Egy párhuzamosan tartott konferencián Izrael és néhány európai parlamenti
képviselő heves tiltakozása ellenére az Európai Parlament augusztus 30–31-én
Brüsszelben látta vendégül a Palesztin Nép Elidegeníthetetlen Jogainak
Gyakorlására alakított ENSZ-bizottság különtanácskozását. A bizottságot 1975-ben
hívták életre annak a hírhedt ENSZ közgyűlési határozatnak a nyomán, amely a
cionizmust rasszizmussal azonosította. Azóta az ENSZ-határozatot 1991-ben már
hatályon kívül helyezték, az anticionista-antiszemita kampányban élcsapat
szerepét betöltő bizottság azonban töretlenül folytathatta munkáját. Elnöki
tisztjét jelenleg Szenegál adja, és az Európai Unióból kizárólag az újonnan
felvett Ciprus és Málta a tagjai.
Rán Curiel, Izrael uniós nagykövete és Dália Itzik, a Knesszet elnöke levélben
kérték az Európai Parlament elnökét, Hans-Gert Petteringet: ne engedjék, hogy ez
a bizottság Brüsszelben is gyűlöletkeltő konferenciát tarthasson, mivel a
bizottság főszerepet vállalt a durbani konferencián is. Az izraeli politikusok
úgy vélik, hogy az Európai Unió az Izrael-ellenes konferenciának legitimációt
biztosít azzal, hogy annak a parlament épületében helyet ad. „Az elnök
válaszában jelezte, hogy a konferencia felett az EU nem vállal védnökséget, és
nem is támogatja, csak helyet biztosít számukra” – jelentette ki az EP-szóvivő.
„E gyűlölködők és antiszemiták megérdemelnék az európai közösség megvetését” –
jelentette ki Simon Samuels, a Los Angeles-i Simon Wiesental Központ vezetője.
A konferencián palesztin részről Radzsi Szurani Hamasz-terrorját „ellenállásnak”
nevezte, és felszólalt Dzsamal Dzsuma is, aki Izraelt „gyarmati rasszista
apartheid államnak” tekinti. Izraeli részről Michel Warschawski szólalt meg, aki
magát „ismert, anticionista aktivistaként” írja le, valamint Nurit Peled-Elhanan,
aki nemrégiben jelentette ki, hogy „a zsidó a rasszizmus imádatában hajtja meg
fejét, amivel a zsidó elme a legkreatívabb módokon pusztítja és rombolja az
országot”. Ezek a felszólalók állampolgárságukat tekintve valóban izraeliek, de
nézeteikkel hazájukban nem, csak a másik táborban találnak támogatókra.
A találkozót a lengyel európai parlamenti küldöttség bojkottálta. „Nem veszek
részt ezen a konferencián. Láttam a szervezők által előkészített anyagot. Bár
ezúttal nincs hivatalos nyilatkozat arról, hogy Izraelt a tengerbe kell
szorítani, a témák megválasztása és a problémákhoz való viszonyulás azt mutatja,
hogy ez egy elfogult, konfliktust generáló konferencia lesz. Ténylegesen
Izrael-ellenesnek is nevezhetjük” – jelentette ki Broniszlav Geremek volt
lengyel külügyminiszter és a szejm egykori elnöke. „Izrael kifogásai
teljességgel megalapozottak. Meg vagyok döbbenve, hogy az Európai Parlament
ilyen tevékenységet megenged az épületében” – nyilatkozta egy másik lengyel
EP-képviselő, Konrad Simanszki.
Különösen megdöbbentő, hogy Brüsszelben a tanácskozáson felszólalt az
ENSZ-főtitkár és az Európai Parlament megbízottja is, az ENSZ Bizottsága,
Palesztina képviselője és a hírhedt Nemzetközi Együttműködési Hálózat
Palesztináért szervezet képviselői mellett.
Annak idején a durbani konferenciáról az amerikai és az izraeli delegáció
kivonult. Ám mit írjunk azokról, akik sajnálkozva, de mégis ott maradtak? Mit
írjunk az olyan, jó nevűnek tekintett emberi jogi szervezetekről, mint az
Amnesty International és a Human Rights Watch, amelyek úgy tettek, mintha
ártatlan szemlélői lennének az ott történteknek? Az ENSZ és az EU most szintén
azt állítja magáról, hogy elfogulatlan közvetítők az izraeli–palesztin
konfliktusban, sőt még Izrael barátjának is szeretik feltüntetni magukat. Nem
lehetnek azonban egyszerre a béke és a gyűlölet hírnökei is.
2007. 08. 31. (XI/35)
