A francia diplomácia korábbi álláspontja korántsem volt ilyen sarkos Irán
nukleáris fegyverkezésével kapcsolatban. Jacques Chirac Iránnal kapcsolatos
változó magatartása ugyanis akadályozta az egységes nemzetközi fellépést, és az
Irán elleni szankciók bevezetését. Mindeközben Chirac 2006-ban új nukleáris
stratégiát hirdetett, amelyben Iránra utalva kifejtette, hogy Franciaország kész
használni nukleáris fegyvereit, amennyiben erre szükség van.
A francia külügyminiszter közelmúltban tett közel-keleti utazásai már sejtették,
hogy az új francia külpolitika felhagy korábbi passzivitásával, és Sarkozy fő
jelszavának megfelelően (akció-) offenzívába lendül. Kouchner bagdadi
látogatását követően például a francia diplomácia térképére újra felkerült Irak
is, amely a 2003-as amerikai inváziót követően vált nem létező országgá Chirac
és külügyminiszterei számára.
Bár Bernard Kouchner megjegyzése nagy vihart kavart, a közelmúltban maga Nicolas
Sarkozy tette nyilvánvalóvá, hogy Iránnal kapcsolatban is szakítani kíván elődje
politikájával. Augusztus 27-én a Franciaországba akkreditált nagykövetekkel
folytatott beszélgetésen kifejtette, Irán számára a Biztonsági Tanács
határozatainak betartása az egyetlen esély, hogy elkerülje azt a katasztrofális
alternatívát, amelyben az egyik oldalon az iráni atombomba, a másik oldalon Irán
bombázása áll.
Miután az interjút követő napokban Kouchner többször is utalt rá, hogy
tárgyalásokkal szeretnék megoldani az iráni kérdést, François Fillon
miniszterelnök hétfőn nyilvánvalóvá tette, hogy a külügyminiszter
helyzetértékelése egyúttal a kormány álláspontját is jelenti. Egy katonai
támaszponton tett látogatása során ugyanis a francia miniszterelnök kifejtette,
hogy a helyzet rendkívül feszült, és Irán nukleáris tervei valóságos veszélyt
jelentenek a világ számára. Fillon szerint, mivel a nemzetközi közösség még nem
használta ki az összes olyan szankciót, amellyel Iránt rá lehetne kényszeríteni
tervei megváltoztatására, a konfrontációra csak a legvégső esetben kerülhet sor.
Az iráni vezetés éles hangon reagált a francia diplomáciai offenzívára: az iráni
hírügynökség (IRNA) kommentárja szerint a francia elnök egy „amerikai bőrbe bújt
európai, aki megpróbál úgy üvöltözni, mint ők”. Ahmadinezsád elnök pedig azt
üzente a franciáknak, hogy meg fogják még bánni azt, hogy egy „nem-európait
választottak államfőnek”.
Míg amerikai oldalról üdvözölték, hogy a francia diplomácia felmérte az Irán
fegyverkezése által jelentett veszélyt, európai részről nem váltott ki osztatlan
örömöt Kouchner helyzetértékelése. A német külügyminisztérium szóvivője szerint
felesleges háborús veszélyről beszélni, az osztrák külügyminiszter szerint pedig
érthetetlen, hogy mi szükség van a háborús retorikára. Maxime Verhagen holland
külügyminiszter ugyanakkor üdvözölte Párizs szándékait, kifejtve, hogy készen
állnak európai szankciók bevezetésére Irán ellen, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa
nem tud megegyezni a kérdésben.
Miközben a hivatalos diplomácia óvatosan fogadta az új francia doktrínát,
befolyásos európai lapok örömmel üdvözölték, hogy Párizs végre tenni kíván
valamit. A Die Welt szerint Kouchner kijelentése egyértelmű jelzés, hogy a
francia külpolitika szakítani kíván a korábbi Amerika-ellenességgel: „Bernard
Kouchner külügyminiszter ki merte mondani a háború szót, és ez nemcsak Iránnal
szembeni politikájában, hanem az Egyesült Államokkal szemben is egy új politika
kezdetét jelenti. Ez a kijelentés a Párizs és Washington közötti hagyományos
rivalizálás végét jelzi.” A spanyol ABC szerint végre vége a „provinciális és
irigy” Amerika-ellenes chiraci politikának. „Talleyrand idejéhez hasonlóan
Párizs háborúról beszél, hogy esélyt adjon a diplomáciának” – értékelte a
francia váltást az ABC.
2007. 09. 21. (XI/38)
