Sarkozy és Gyurcsány. Egy hullámhosszon
Fotó: AP
A négy hónapja hivatalban lévő francia elnök Magyarországot látogatta meg elsőként a közép-európai országok közül. A magyar diplomácia jól kalkulált, mert – mint a látogatást előkészítő egyik kormányzati vezető a Heteknek elmondta – amikor dönteni kellett egy rövidebb, de gyors és egy esetleg kétnapos, későbbi látogatás között, habozás nélkül a mielőbbi meghívást választotta. Persze, ehhez kellett az is, hogy Sarkozy olyan stratégiai partnert keresett a térségben, amelyik támogatja ambiciózus európai reformprogramját. A Gyurcsány Ferenccel tartott sajtótájékoztatón egyértelművé tette, hogy számít Magyarország és személyesen a magyar kormányfő támogatására a 2008 júliusában kezdődő francia európai uniós elnökség céljaival kapcsolatban. („Mi ketten együtt” – fordult oda többször is a jobboldali Sarkozy baloldali vendéglátójához.)
A világpolitika egyik aktuális sztárjára ma mindenhol odafigyelnek, miután elnökségének első száz napja fergetegesre sikerült: megoldást talált az épp Franciaországban elbukott európai alkotmány feltámasztására, helyreállította a Chirac alatt fagypontra süllyedt viszonyt a „régi Európa” és Amerika között, kiszabadította a Líbiában halálra ítélt bolgár ápolónőket, bombázással fenyegette meg Iránt, és beindította a francia gazdasági reformokat. A The Time magazin a héten nemzetközi elemzőket kért fel Sarkozy értékelésére. Az eddigi virtuóz eredményeket mindenki elismeri, de abban már nem egységesek, hogy a „világmegváltó” lendület meddig tartható fenn. Budapesti nyilatkozatai alapján a francia elnök mindenesetre hosszú távra tervez: milyen lesz Európa 2020-ban vagy 2030-ban? – erre a kérdésre vár választ attól a 10-12 főből álló Vének Tanácsától, amelynek felállítását épp a magyar fővárosban jelentette be.
A külügyi stratégák még egy pontban dörzsölhetik a kezüket. A látogatás előtt – mint egyik forrásunk bevallotta – nem tudták, hogyan fog, illetve fog-e egyáltalán Sarkozy utalni magyar származására: „Mi nem hozzuk fel a témát, megvárjuk, hogy a vendégünk kezdeményezzen. Tudjuk, hogy nem volt felhőtlen apjával a viszonya. Ha megemlíti, természetesen örömmel reagálunk rá, de az fel sem merült, hogy például az alattyáni családi birtokra elvigyük.” Az óvatosság nem volt alaptalan, hiszen amikor 2004-ben még pénzügyminiszterként itt járt Sarkozy, egy szót sem ejtett magyar apjáról, és a külügy által meglepetésnek szánt családi fotóalbumot magyar gyökereiről érintetlenül a szállodai szobájában hagyta.
„Mély meghatottsággal jövök Magyarországra. Annyi személyes kötelék fűz ide, apám magyar” – mondta aztán a Parlamentben elhangzott beszédének elején, jelezve, hogy nem tabu előtte a családi háttere. Szintén a magyaroknak tett előzmények nélküli gesztus volt Sarkozytől, hogy kétszer is szót ejtett Trianonról, ami „hosszan tartó sebet ejtett” a két ország közötti kapcsolatokban. „Magyarország a rossz döntések miatt területének jelentős részét elveszítette, ötmillió magyar rekedt az országhatárokon kívül” – mondta a Sólyom László köztársasági elnökkel tartott sajtótájékoztatóján, hozzátéve ugyanakkor, hogy az európai stabilitás érdekében nem támogatja a területi autonómiát.
A villámlátogatás egyik vitatott eseménye volt a francia államfő és Orbán Viktor találkozója. Az Európai Néppártban közös frakcióhoz tartozó két politikus között régóta jó a személyes kapcsolat, így nem meglepő, hogy most is szakítottak időt a megbeszélésre. A parlamenti találkozás nem volt hosszú (az országházi büféből a felszolgáló a búcsú pillanatai előtt egy-két perccel ért oda a kávéval), és ebből amúgy magyaros belpolitikai szóváltás is kerekedett. A francia küldöttségből származó információk szerint Sarkozy két figyelmeztetést is hozhatott a Fidesz elnökének: egyrészt a rivális politikai táborral való együttműködésről (Sarkozy több szocialista politikust is bevett kormányába) és a szélsőjobboldaltól való radikális elhatárolódás szükségességéről (a francia konzervatívok semmi közösséget nem vállalnak Le Penékkel).
Egy órával később már a repülőn ült a francia vendég, ám ott sem vett vissza a tempóból: a vele utazó újságíróknak új témát adott, amikor megüzente az Európai Központi Bank elnökének, hogy ne üsse az orrát a francia gazdaság dolgába. A Tornádó elviharzott, de az ajtót nyitva hagyta.
2007. 09. 21. (XI/38)
