Új hatalom születik

Sarkozy és Kaczinsky. Helyreállt a béke

A francia és holland népszavazá-sokon 2005-ben elbukott európai alkotmány
helyébe kitalált reformszerződés a korábbi tervezet minden lényeges elemét
megtartotta. A kezdeményezők – elsősorban Nicolas Sarkozy francia elnök és
Angela Merkel német kancellár – abban bíznak, hogy a kiszámíthatatlan népakarat
helyett a parlamentek bölcs döntést hoznak, és még 2009 vége, a következő
európai választások előtt ratifikálják az új alapszerződést. Ehhez azonban előbb
a 27 tagállamnak kell egységre jutni. Sokáig úgy látszott, hogy az új egyezséget
felboríthatja Lengyelország ellenállása. A nyugati lapok elemzéseiből úgy tűnt,
hogy a „rettenetes ikrek” – a The Times nevezte így a Kaczinsky fivéreket –
szalonképtelen követeléseikkel szétverik a készülő egyezséget. Lengyelország
lett „Európa Texasa” – hangzott egy másik ironikus vélemény, ők azok, akikkel
semmiben nem lehet megegyezni, mert úgy akarnak benn lenni az unióban, hogy
közben függetlenként igyekeznek viselkedni.

A Hetek által megkérdezett varsói politikai elemző szerint azonban vannak, akik
szándékosan félre akarják érteni Lengyelországot. „A véleménykülönbségek pusztán
gyakorlati jellegűek, pragmatikusak – állítja Eugeniusz Smolar professzor, a
varsói Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója. – A célunk az, hogy
stabilitás jöjjön létre az Európai Unió nagyobb és kisebb államai között, mivel
kissé egészségtelennek tarjuk Németország és Franciaország túlsúlyát, ami a
nizzai szerződés után kialakult.”

Az Európai Unió vezetői is egyre inkább bizakodnak abban, hogy az október
18-19-ei lisszaboni csúcstalálkozón megállapodás születik az uniós intézmények
működését egyszerűsítő szerződéstervezet szövegéről. Az új szerződéssel az unió
kikerülhetne abból a zsákutcából, ahova 2005-ben jutott, miután a francia és a
holland népszavazáson elbukott az Európai Unió alkotmánytervezete.

Az uniós állam- és kormányfők legutóbbi, júniusi csúcstalálkozóján azonban
megállapodás született arról, hogy az elbukott dokumentum főbb elemeit magába
foglaló, egyfajta „mini-szerződés” keretében (lásd keretes írásunkat)
biztosítják az unió intézményeinek további működését. A találkozó akkor majdnem
kudarcba fulladt, mivel Lengyelország – mindenki legnagyobb megrökönyödésére –
bejelentette, hogy a jelenlegi rendszer az olyan nagy országoknak kedvez, mint
Németország, és mivel a második világháború során a náci Németország súlyos
károkat okozott Lengyelországnak, ezért politikai engedményekkel tartozik felé,
és köteles ezeket a sérelmeket figyelembe venni a tárgyalások során. Ennek
keretében Varsó követelte a számára irreálisan nagy szavazati súlyt biztosító,
korábbi szavazási mechanizmus megtartását, továbbá az úgynevezett
Ioannina-záradék (lásd keretes írásunkat) alkalmazását. A feszült légkörű
találkozón követelését végül elfogadták, amelynek eredményeképpen a kettős
többség elvére (lásd keretes írásunkat) épülő új szavazási rendszer bevezetését
2017-ig elhalasztották.

A soros elnöki tisztet betöltő Portugália a múlt hétre elkészítette az új
szerződés szövegének tervezetét, melyet a jövő hét elején először a tagállamok
külügyminiszterei, majd a hét végén a kormány- és államfők fognak megvitatni.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke bizakodásának adott hangot,
miszerint „sikerül majd megállapodni a még nyitott kérdések felől”.

A két fő aggodalmat Nagy-Britannia és Lengyelország jelentette. Ám a
szövegtervezet megismerése után London bejelentette, hogy elégedett a
javaslattal, mivel biztosítva látja az uniós bírósági és rendőri együttműködés
korlátozására irányuló szándékának érvényesülését, valamint továbbra is
kivonhatja magát a Szociális Charta alkalmazására vonatkozó kötelezettség alól.
Bár egyes országok nem nézték jó szemmel, hogy London az uniós integráció
lassítására törekszik, végül mégis kötélnek álltak, mivel belátták, hogy a
továbblépés érdekében kompromiszszumra van szükség.

A kérdőjelek száma azonban nem csökkent Lengyelországgal kapcsolatosan, miután
Varsó bejelentette, elégedetlen a szerződéstervezettel, mivel a vétójog
gyakorlási módja nem a szerződés szövegében került meghatározásra, hanem a
szerződéshez csatolt nyilatkozatban. Ennek azonban nincs olyan jogi ereje,
mintha a szerződés szövegében lenne rögzítve. Más országok ugyanakkor attól
tartanak, hogy ha a záradék bekerül a szerződés szövegébe, akkor az nemcsak
eseti jelleggel kerül majd alkalmazásra, hanem akár főszabállyá is válhat.

Egyes vélemények szerint politikai nyilatkozattal kellene biztosítani Varsót
afelől, hogy adott joga lesz egyes döntések elhalasztását kérni, ugyanakkor több
kormány is azon az állásponton van, kész engedményeket tenni a lengyel félnek
annak érdekében, hogy Lisszabonban konkrét megállapodás születhessen.
Sajtóértesülések szerint Nicolas Sarkozy francia és Jean-Claude Juncker
luxemburgi elnökök szóban ígéretet tettek erre Lech Kaczinsky lengyel elnöknek.
A francia elnökkel való találkozóját követően Kaczinsky bejelentette, hogy
„immár 95-98 százalék esélye van annak, hogy sikerrel zárulhat a lisszaboni
csúcs”.

„Lengyelország Nagy-Britanniához hasonlóan szintén felmentést kért a szociális
charta alkalmazása alól. Nem ellenezzük ennek alapelveit, de a konzervatív
kormány nem szeretne az emberekre erőltetni olyan Nyugaton bevett gyakorlatokat,
mint például a homoszexuális-házasság, amit nálunk a lakosság nagy része
elutasít” – világított rá az ellentétek hátterére Smolar professzor, aki szerint
különbséget kell tenni a lengyel politika tartalmi része és a stílusa között:
„Az új tagállamok megjelenése nem kis fejfájást okozott a régiek számára. A
bővítésig a nyugati államok kényelmesen elvoltak egymással a »klubban«. Az újak
megjelenése – különösen Lengyelország – azonban megzavarta az addigi ügymenetet.
Ehhez jött a Kaczinsky-kormány időnként extravagáns tárgyalási stílusa, amelyre
könnyen azt lehetett mondani, hogy összeférhetetlen. Nem Lengyelország azonban a
legtöbbet vétózó ország Európában. Nagy-Britannia és Spanyolország többször
vétózott nálunk, de még – bármilyen meglepő – Németország is. A régi tagok
kulturális és médiaelitje – különösen Franciaországban és Németországban – nem
nézi jó szemmel a lengyel konzervatív kormányt, és igyekszik nevetségessé tenni
bennünket. Pedig a lényeget tekintve nem különbözünk Európától” – állítja a
varsói Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatója.

A lengyelkérdésen kívül azonban más kényes témák is felmerülhetnek a jövő heti
csúcstalálkozón, többek között az Európai Központi Bank jogállásával kapcsolatos
kérdések. A bank szeretné, ha a szerződés különleges státuszt biztosítana a
számára annak érdekében, hogy függetlensége így biztosítható legyen. Emellett –
a korábbi csúcstalálkozók tapasztalatai alapján – az utolsó pillanatban további,
előre nem látható kérdések is felmerülhetnek majd, mivel az egyes országok
esetleg kihasználják a lehetőséget, hogy most még megpróbálhatják érvényesíteni
egyéni érdekeiket.