A nyilatkozattervezet megszövegezése váratlan fejlemény, hiszen vasárnap még
arról szóltak a hírek, hogy a nézetkülönbségek áthidalhatatlanok, és emiatt nem
lesz közös nyilatkozat a konferencián. A palesztinok ugyanis az utolsó
pillanatig ragaszkodtak ahhoz, hogy valamennyi alapvető kérdésről elvi
megállapodásban határozzanak. Követelték a palesztin menekültek visszatérési
jogának elfogadását, a zsidó települések fejlesztésének teljes leállítását és
Kelet-Jeruzsálem zsidó óvárosát, benne a Siratófallal. Izrael e követeléseket
elutasította. Olmert vállalta az illegális előőrsök felszámolását
a Nyugati-parton, és nem létesített új zsidó települést, de a már létezők
természetes növekedését nem volt hajlandó befagyasztani. A kormányfő számára már
az is nagy kockázatot jelent, hogy hozzájárulna Jeruzsálem felosztásához. Azt
azonban végképp nem fogadhatja el, hogy egy ilyen felosztásban a zsidó óváros és
a Siratófal palesztin kezekbe kerüljön. A koalíció két jobboldali pártja, a
szefárdi haredi párt, a Sasz és az Izrael a Hazánk jelezte, hogy amennyiben
Olmert beadja a derekát Jeruzsálem felosztása ügyében, kilépnek a koalícióból,
és Olmert pártja kisebbségbe kerül a knesszetben. A kormányfő helyzete amúgy is
ingatag az ellene folytatott háromrendbeli ügyészi büntetőeljárás miatt.
Ráadásul a legfőbb számvevő év végi jelentésében is bírálta a kormányfőt a
hadsereg felkészületlensége miatt, amely világosan megmutatkozott a tavaly nyári
libanoni háborúban. És akkor még nem beszéltünk a rövidesen megjelenő
Winogradov-jelentésről.
Izrael szerette volna, ha a megállapodás szervesen illeszkedik a nemzetközi
kvartett „békemenetrendjébe”. Ez azt jelentette volna, hogy a Palesztin Hatóság
hatékony küzdelmet indít a terrortevékenység és az ehhez kapcsolódó
infrastruktúra felszámolására. Fel kellett volna oszlatnia a
terrorszervezeteket, be kellett volna gyűjtenie az illegálisan kinn lévő
fegyvereket, és meg kellett volna szüntetnie a korrupciót a Palesztin Hatóságon
belül. Még az Abbász irányítása alatt álló terrorcsoportok sem voltak hajlandóak
leadni fegyvereiket, a Hamaszról nem is beszélve. A terrorveszély a konferencia
közeledtével pedig egyre fokozódik. Az izraeli biztonsági erők teljes
harckészültségben állnak. Több mint tíz öngyilkos merényletet jeleztek előre,
köztük vannak lehetséges elkövetőként nemcsak a Hamasz és az Iszlám Dzsihád, de
a Fatahhoz tartozó különböző szervezetek is.
Mindezek ellenére az izraeli kormány hétfői ülésén úgy döntött, hogy szabadon
enged 441, a Fatahhoz tartozó terrorizmus miatt elítélt bebörtönzöttet. A
jelentés szerint egyikük sem ölt izraelit, és vállalta, hogy felhagy a
terrorista tevékenységgel. A kabinet határozata ellen szavaztak nemcsak a Sasz,
ultraortodox és az Izrael a Hazánk jobboldali pártjának miniszterei, de Saul Mofáz
közlekedésügyi és Jichak Aharonovics turistaügyi miniszter is a kormányzó
Kadimából. A döntést bizalomerősítő lépésként hozták meg, nem a palesztinok
érdemei miatt, véli Avigdor Lieberman, az orosz bevándorlók pártjának vezetője,
a stratégiai ügyek minisztere. Ők ugyanis mindent megtettek annak érdekében,
hogy izraelieket gyilkoljanak, de kísérleteiket a biztonsági erők
meghiúsították. Izrael jelentős biztonsági kockázatot vállal a közel 600
terrorista szabadon engedésével. Nem csoda, hogy a belbiztonsági erők ellenezték
a fogolyelengedési akciót. Ráadásul minden ellenszolgáltatás nélkül. Ennek első
eredményeként a Fatah megölette Ido Zoldan 29 éves Karnei Somrun-beli lakost. A
férfi autóját egy robogó, palesztin rendszámú kocsi utasai ölték meg. A
felelősséget Abbász terrorszervezete, a Fatah, Al-Aksza Mártírjainak Brigádja
vállalta magára.
Olmert és Livni kérte a palesztinok állásfoglalását Izrael zsidó államként való
meghatározása mellett is. A palesztin vezetés erre sem volt hajlandó. Szaeb
Erekat palesztin tárgyaló a régi PFSZ álláspontot hangoztatta. A zsidóság nem
számít nemzetnek, csak vallás. E felfogás mögött a palesztinok Izraelbe való
hazatérési jogának az elismertetési szándéka áll, és alapvetően a zsidó állam
felszámolását célozza. Megjegyezzük, hogy ez szöges ellentétben áll a nemzetközi
kvartett road mapje és Bush amerikai elnök céljával, a két egymás mellett
békében élő nemzetállam koncepciójával.
A meghívót az amerikai nagykövetségek juttatják el az egyes országok
külügyminisztereihez. A tervek szerint az amerikai elnök George W. Bush is
ellátogat a konferenciára, amelyen Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter
elnököl majd. November 26-án ünnepi vacsora lesz az amerikai
külügyminisztériumban. Ehud Olmert kormányfő és Mahmúd Abbász, a Palesztin
Hatóság elnöke november 27-én reggel találkozik George W. Bush amerikai
elnökkel, amelyet délután követ majd a „fő esemény” a közös nyilatkozat
felolvasásával. Lényegi tárgyalás a konferencián nem lesz, az a rendezvényt
követően indul majd meg. A palesztinok szerettek volna konkrét napi- és
időrendet, de Izrael nem volt hajlandó erre elkötelezni magát.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár vasárnap azt nyilatkozta, hogy reméli, „a nemzetközi
konferencia jó kezdete lesz az összes probléma megoldására irányuló hiteles
folyamatnak, és a felek gyakorlatiasabb és valóságszerűbb álláspontot foglalnak
el”. Ki Mun részt kíván venni a konferencián, melyről a jövő héten már többet
fogunk tudni.
Fagypont
Egy vezető vatikáni diplomata szerint az elmúlt időszakban romlott a Vatikán
és Izrael államának kapcsolata, melyért az egykori pápai küldött Izraelt
hibáztatja. Pietro Sambi érsek úgy vélekedik, hogy a zsidó állam nem tartja meg
az egyházi földdel, adókkal és az arab keresztény vezetők utazásával kapcsolatos
ígéreteit.
A vatikáni diplomata, aki jelenleg XVI. Benedek pápa küldöttjeként Washingtonban
tevékenykedik, a következőképpen nyilatkozott: „ha őszintének kell lennem, akkor
a katolikus egyház és Izrael állama közötti viszony jobb volt, amikor nem volt
hivatalos diplomáciai kapcsolat.” Sambi elmondta, hogy a pápa 1993-ban „a hit
cselekedeteként” döntött úgy, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít Izraellel. A
függőben lévő kérdések az egyházi tulajdont, a katolikus csoportok által végzett
szolgáltatásokat, valamint az egyház számára biztosított adómentességeket
érintik.
Az érsek „érzékeny pontnak” látja a Ciszjordánia területén tevékenykedő arab
keresztény egyházi tisztviselők utazásainak engedélyezését, melyet Izrael
biztonsági okokból korlátozott. A vatikáni diplomata arra panaszkodott, hogy a
knesszet nem hagyta jóvá a mindkét fél által aláírt megállapodásokat, továbbá
hangsúlyozta, hogy az adókkal kapcsolatos egyeztetések közel tíz éve folynak
eredménytelenül, melyekért Izrael „politikai akaratának hiányát” tette
felelőssé.
Mark Regev izraeli külügyminiszteri szóvivője a vatikáni diplomata kritikáival
kapcsolatosan kijelentette, hogy Izrael jó kapcsolatra törekszik a Vatikánnal,
és komoly erőfeszítéseket tesz arra, hogy a két fél között létező szakadékokat
áthidalják. A Vatikán részéről pedig Frederico Lombardi szóvivő leszögezte, hogy
az interjú a diplomata véleményét és személyes tapasztalatát tükrözi. Lombardi
szerint Őszentsége továbbra is „a tárgyalások gyors lezárásában” és a „meglévő
problémák” közös megoldásában reménykedik, ahogy ezt szeptemberben Simon Peresz
izraeli elnökkel való találkozója során kifejezte.
Az év elején komolyabb feszültség alakult ki Izrael és a Vatikán között, mivel a
pápai állam izraeli nagykövete kezdetben úgy döntött, hogy bojkottál egy
holokausztmegemlékezést amiatt az állítás miatt, hogy a második világháború
alatt XII. Piusz pápa nem emelte fel szavát a zsidók tömeges gyilkolásával
szemben. Problémát okoz továbbá, hogy több kulcspozícióban lévő egyházi
tisztviselő tagadja a zsidók holokauszttal kapcsolatos állításait.
Korábban pedig egy vatikáni nyilatkozat következtében alakult ki feszültség,
melyben az állt, hogy a pápa nem tud elítélni minden palesztin öngyilkos
merényletet, mert Izrael gyakran olyan illegális lépésekkel torolta meg ezeket,
melyeket szintén el kellett volna ítélni.
2007. 11. 23. (XI/47)
