Míg Szerbia – Oroszország támogatásával – elutasítja a tartomány függetlenné
válását, a koszovói vezetés kizárólag ezt az utat tartja járhatónak. Mivel a
Koszovóról folyó nemzetközi viták egyelőre zsákutcába jutottak, az EU november
közepén azt javasolta, hogy a tartomány kapjon semleges státust, ám az ötletet
mind Belgrád, mind Pristina azonnal visszautasította.
Az EU-tagállamok ugyanakkor megosztottak a függetlenség kérdésében. Míg néhány
tagország valószínűleg elismerné az új államot, Ciprus, Görögország, Románia,
Szlovákia és Spanyolország ellenzik a függetlenség kikiáltását, attól tartva,
hogy egy ENSZ-határozat nélküli lépés precedensként szolgálhat más szeparatista
mozgalmaknak az EU-ban. A The New York Times értesülései szerint már csak Ciprus
ellenkezik, magyar források még Pozsonyt említik komoly ellenállóként. Egész
biztos, hogy a jelentősebb etnikai kisebbségnek otthont adó tagállamok nem
lelkesednek az esetleges új nemzetközi precedensért. Carl Bildt svéd
külügyminiszter azonban úgy nyilatkozott, hogy Koszovó kapcsán „virtuális
egység” uralkodik az unió államai közt.
Hashim Thaci koszovói vezető, akit várhatóan hamarosan miniszterelnökké
választanak, ugyanakkor jelezte, hogy Koszovó nem kiáltja ki függetlenségét,
amíg nem kap erre jóváhagyást az Európai Uniótól. „A kulcs az EU. Összehangolt
függetlenségi nyilatkozatot szeretnénk. Számunkra az elismerés ugyanolyan
fontos, mint a nyilatkozat” – mondta Thaci a Financial Timesnak.
Eközben a Vajdaság nyugati részében az elmúlt hetekben katonai behívókat
kézbesítettek délvidéki magyar tartalékosoknak Zomborban és környékén. Az eset
szokványos lenne, ha nem esne egybe a koszovói határidővel. Az albánok nagy
nemzetközi támogatottsággal rendelkeznek, a szerbek pedig Oroszország védelmét
élvezik – igaz, már a Milosevics-korszakban kiderült, hogy ez csupán diplomáciai
védelmet jelent. Egy katonai szakértő szerint ez az oka annak, hogy a szerbek
óvatosabbak egy esetleges háborúval kapcsolatban. Tény azonban, hogy a szerb
vezetés a legnehezebb forgatókönyvre is felkészülni látszik. De mi a helyzet a
Vajdaságban, ahol éppen csak hogy beindult a háborúk utáni gazdasági élet?
Szemmel látható a fejlődés Észak-Bácskában, különösen Szabadkán és Palicson
(amit tervek szerint hamarosan Szerbia legnagyobb üdülőközpontjává
fejlesztenek). Senkinek sem hiányzik hát egy világégés.
Arra a kérdésre, hogy mennyire félnek egy háború kitörésétől, egy harmincnégy
éves, hadköteles bácskai férfi így felelt: „Csak a magyarországi média állítja,
hogy rettegünk. Szabadkán és környékén még nem hallottam behívókról, Zombor
környékén igen. Előfordulhat, hogy ez a háborús előkészületek jele, de az is
lehet, hogy csak a hadsereg átszervezéséről van szó. Úgy vélem azonban, hogy a
radikálisokat kivéve a legtöbb ember már unja a Koszovó-ügyet. Attól tartok,
hogy a »háborús előkészületekről« szóló tudósítások ártanak a vajdasági
magyaroknak, mert könnyen hiteltelenné teszik őket. Mi itt a Vajdaságban úgy
érezzük, hogy inkább ki kell várnunk a fejleményeket. Lehet, hogy semmi sem fog
történni, lehet, hogy valamilyen puccs előtt állunk, és az is lehet, hogy ismét
hadat üzenünk Amerikának.”
2007. 12. 14. (XI/50)
