Hárman háromféle módon próbálták kétségbe vonni a lakásépítés jogosságát.
Rice a bizalomépítést hiányolja, Szaeb Erekat, a palesztin főtárgyaló a
békemenetrend végrehajtását kéri számon, míg Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára
Kelet-Jeruzsálemről mint „megszállt területről” beszélt.
Condolezza Rice amerikai külügyminiszter szerint a lakónegyed építése nem segíti
elő a bizalom erősítését. „Olyan időket élünk, amikor a cél a maximális
bizalomépítés a felek között
Semmi olyan nem történhet, ami hátrányosan
befolyásolná a végleges státusról szóló tárgyalásokat.” Ám a külügyminiszternek
egy szava sem volt, amikor nap mint nap Kaszszam rakéták hulltak és hullanak ma
is Szderot izraeli városra és a Negev északi részére. Rice-nak a szeme sem
rebbent, amikor az annapoliszi tárgyalások előestéjén Abbász rendőrei
meggyilkoltak egy huszonkilenc éves izraeli telepest, Ido Zoldánt, két gyermek
apját, csak azért, mert zsidó. Rice abban sem talál kivetnivalót, hogy a
palesztinoknak eszük ágában sincs elismerni Izraelt zsidó államként, és semmit
sem tesznek a terror felszámolásáért sem. Közben a párizsi segélykonferencián
ráadásul busásan meg is jutalmazta őket, 555 millió dollár segélyt irányozva elő
a Palesztin Hatóságnak a jövő évre. (A konferencián összesen 7,9 milliárd dollár
támogatásra tettek ígéretet a palesztinoknak, mégpedig minden előzetes feltétel
nélkül. Ha azonban Izrael a saját fővárosában építeni akar egy új lakótömböt,
afelett Rice már nem hunyhat szemet.
Szaeb Erekat a „békefolyamatot fenyegető felemelt ökölhöz” hasonlította a
házépítést. „Nyomatékosan arra kérjük az amerikai kormányt, hogy bíróként
cselekedjen, és kényszerítse rá Izraelt a békemenetrend által előírt
kötelezettségeinek végrehajtására. Ha Izrael tovább folytatja az építkezést,
lerombolja az összes erőfeszítést, amely az 1967-ben kezdődött izraeli
megszállás felszámolásához vezető értelmes békefolyamat elindítását célozza.” A
palesztin főtárgyaló erről az izraeli kommunista párt, a Haddas 30. évfordulóján
megrendezett gyűlésén beszélt. Erekat nagyon jól tudja, hogy a Palesztin
Hatóságnak kötelessége lett volna begyűjtenie az illegálisan kinnlévő
fegyvereket, fel kellett volna számolnia a terrorcsoportokat, és együtt kellett
volna működnie Izraellel a biztonság védelmében. Ez teremtette volna meg az
izraeli telepespolitika befagyasztásának az alapját. Mindebből a palesztinok
semmit sem teljesítettek. Izrael mégis vállalta, hogy nem bővíti a települések
területét, de kikötötte, hogy a természetes növekedésből fakadó igényeket ki
kell elégíteni. A Har Homa-i építkezés is ebbe a kategóriába tartozik. Ráadásul
Izrael Har Homát nem is tekinti településnek, hanem Jeruzsálem és Izrael
integráns részének. Így még az esetleges palesztin teljesítés esetén sem
vonatkozna rá a „Békemenetrend” megfelelő cikkelye.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár nem hozakodott elő a bizalomépítés nagyon is átlátszó
ürügyével. Az elutasítás más módját választotta: „Az ENSZ álláspontja szerint a
zsidó települések, így a jeruzsálemi negyed, a Har Homa is illegálisak.
Amerikának nyomást kell gyakorolnia, hogy az izraeli kormány állítsa le a
telepítési tevékenységet.” A főtitkár annak ellenére mondja ezt, hogy a szóban
forgó területek jogi státusát máig ható érvénnyel a Palesztina Népszövetségi
Mandátum szabályozza, amelyet a Népszövetségi Tanács 1923-ban alkotott meg. Ez
egyértelműen kimondja, hogy a területen „zsidó nemzeti otthont” kell létrehozni.
Jeruzsálemet, benne Har Homával pedig e nemzeti otthon fővárosául jelölte ki.
Nincs olyan érvényes nemzetközi jogi norma, amely felülírhatja ezt a szabályt.
Egyetlen lehetőség van csupán, ha Izrael mint a mandátum kedvezményezettje ehhez
hozzájárul (lásd az ENSZ Alapokmányának 80. cikkelyét). Ez azonban mind a mai
napig nem történt meg. Har Homa Jeruzsálem és Izrael része.
Az építkezés ürügyén újraindultak a Jeruzsálem elleni támadások. A város nagyobb
lakónegyedekből, iskolákból és bevásárlóközpontokból áll, ennek ellenére a
nemzetközi sajtó „izraeli település” elleni támadásról beszélt, mintha az
valamiféle „megszállt terület” vagy „telepes katonai tábor” lenne. Gilót is „a
nemzetközi jog szerint illegálisnak” minősítette a sajtó.
2007. 12. 21. (XI/51)
