Kína számára a 2008-as év kiemelkedő eseménye lesz a pekingi olimpiai
játékok, mivel reményei szerint annak rivaldafényében megmutathatja a világnak,
micsoda fantasztikus óriássá nőtte ki magát az elmúlt években, az ország
lakosainak pedig, hogy lám-lám, a kommunista párt helyreállította az ország
presztízsét. Ám a reflektorok nemcsak a kínai főváros teljes átépítésére vagy az
ország atlétáinak várható győzelmeire irányíthatják rá a figyelmet, hanem a
hatalom elnyomó politikájára, a rendőrség kegyetlenkedéseire, az elnémított
száműzöttek szenvedéseire is. A lehetőséget pedig, amit a nemzetközi média
figyelme jelent majd, az elnyomott rétegek minden bizonnyal igyekeznek majd
kihasználni, hogy hallassák szavukat, akár hatalmas, a játékok kimenetelét is
veszélyeztető tömegdemonstrációkkal, amit viszont a vezetés nyilván minden
erejével igyekszik majd elfojtani.
Az elmúlt évben Kína elkezdte a „gazdasági legek” begyűjtését, amit jövőre csak
folytatni fog. A kínai export megelőzte az amerikait és 2008-ban pedig
Németországot is, mint a világ eddigi legnagyobb exportőrét is túl fogja
szárnyalni. Import tekintetében is túlnő jövőre Németországon, és szorosan
felzárkózik a világelső Egyesült Államok mögé. De a GDP terén is túlszárnyalja a
német gazdaságot, felkerülve ezzel a dobogóra Amerika és Japán mögött. A
részvénypiacon Japánt előzi majd meg, szorosan felzárkózva az USA mögött. A
kínai vállalatok is tovább erősödnek: 2007-ben már a világ hat legnagyobb piaci
tőkeértékű cége közül három kínai volt, és jövőre a PetroChina túlnőhet az Exxon
Mobilon, a világ eddigi legnagyobb cégén. Azzal, hogy egy kínai vállalat
elhódíthatja az Államoktól a dobogó első helyét, Kína immár megkerülhetetlen
gazdasági világhatalommá vált.
Az ország példátlan gazdasági növekedése pedig soha nem látott környezeti
problémákat von maga után. Az ország városainak mindössze egy százalékában felel
meg a levegő minősége az uniós követelményeknek, ipari városok tucatjaiban
akkora a szmog, hogy az emberek sosem látják a napot. Mintegy ötszázmillió ember
nem jut tiszta ivóvízhez. A kínai vezetés számára tehát mind egyértelműbb, hogy
valamilyen lépést muszáj tennie ez ügyben, ám ódzkodik tőle rendesen, mert a
diktatúra fenntartásához elengedhetetlen a kétszámjegyű növekedés, a
környezetvédelmi intézkedések viszont lassítják a gazdaságot. Amíg a dolgok jól
mennek, az emberek csendben maradnak, ám egy esetleges lassulás már társadalmi
elégedetlenséget válthat ki, elidegenítheti a külföldi tőkét, veszélybe sodorva
a párt hatalmát.
Új elnök Amerikában
2008. 01. 04. (XII/1)
