Rafah palesztin határváros lakosai egy robbanássorozatra ébredtek, melynek
következtében a határfal körülbelül 200 méteres szakasza ledőlt.
A támadók a helyiek szerint a Hamasz és a Népi Ellenállás Bizottság emberei
voltak. A Hamasz egyik gázai vezetője azonban tagadta, hogy a Gázai övezetet
uralma alatt tartó terrorszervezetnek bármi köze lenne a történtekhez. Azt
állította, hogy lehetetlen volt a határ felrobbantásának megakadályozása.
A robbantások után palesztinok tízezrei menekültek Egyiptomba, melyet a határ
megerősítésére kiküldött egyiptomi rendőrség nem akadályozott meg. A menekülők
egy része a 40 km-re lévő El Arish tengerparti város felé vette az irányt, mások
Rafah egyiptomi részén benzint, cigarettát és élelmiszereket vásároltak
A támadást megelőzően Izrael kénytelen volt enyhíteni a gázai átkelőhelyek
zárlatán. A Hamasz leállítatta a gázai villamos erőművet, és a város egy része
látványosan sötétségbe borult. Izraelre emiatt nagy nyomás nehezedett, hogy
nyissa meg az átkelőhelyeket. A Nemzetközi Vöröskereszt, az ENSZ főtitkára, Ban
Ki-Mun is felszólította a zsidó államot: szállítson üzemanyagot, és engedje át
az élelmiszerszállítmányokat.
A harcok a hét elején kezdődtek, amikor a Hamasz több mint száz rakétát lőtt ki
Szderotra, és egy palesztin orvlövész távcsöves puskával meggyilkolt egy
húszéves equadori önkéntest, aki az Ein Ha Slosa kibuc burgonyaföldjén
dolgozott. Ezt követően izraeli egységek hatoltak be az övezetbe, hogy a
rakétakilövő terrorsejtekkel felvegyék a harcot. A légierő támogatásával a
kommandósok több tucat fegyverest tettek ártalmatlanná. A Hamasz újabb rakéták
kilövésével válaszolt, amelyre Ehud Barak védelmi miniszter lezárta a gázai
átkelőhelyeket.
Abszurd helyzet: miközben a Hamasz izraeli polgári célpontokat, lakóházakat,
kórházakat, óvodákat bombáz, és lehetetlenné teszi egy egész város életét, az
övezetet ENSZ- és európai pénzen Izrael látja el mindennel. Innen szállítják a
gázt, a villamos áramot és az üzemanyagot, a gyógyszert és élelmiszert is. A
Hamasz tisztában van vele, hogy Izrael a nemzetközi közvélemény nyomása miatt
nem zárhatja le tartósan az övezetet. A nemzetközi közösség ezzel szemben semmit
sem tesz annak megakadályozására, hogy a Hamasz lője Izraelt.
A Bush-látogatással és a közvetlen izraeli-palesztin tárgyalások folytatásával
egyidejűleg a Hamasz két nap alatt több mint százszor vette célba Szderot és
Asdód városait. Szderot kísértetvárossá vált azóta, hogy Izrael feladta
településeit a Gázai övezetben. A következő célpont most a több mint százezer
zsidónak otthont adó tengerparti település, Asdód városa. A saját gyártmányú
Kasszam rakéták mellett megjelentek a katyusák és egyéb iráni gyártmányú,
nagyobb hatótávolságú rakéták. Ezek az új fegyverek egyiptomi segédlettel eddig
a csempészalagutakon, most pedig már a nyitott határon keresztül jutnak be az
övezetbe.
Mindez jelzi az Egyiptommal kötött béke határait is. Kairó mindent megtesz, hogy
a Hamaszt megfelelő fegyverekkel lássa el az Izrael elleni háborúhoz. De mutatja
azt is, hogy mennyire nem váltak be a gázai kivonuláshoz fűződő remények. Saron
elképzelése az volt, hogy egyoldalú lépésével megadja a lehetőséget a
palesztinai araboknak az önálló államalapításra és az Izraellel való
megbékélésre. Nemcsak az izraeli katonai bázisokat szüntette meg, de felszámolta
az övezet zsidó településeit és a közel nyolcezer zsidó lakost kitelepítette.
Úgy vélték, hogy az övezet és Izrael határán épített biztonsági kerítés majd
megvédi a zsidó államot a további fegyveres támadásoktól.
Izrael várakozásai azonban nem jöttek be. A terror tovább folytatódott. Az
öngyilkos merénylők helyét a kerítés fölött átlőhető Kasszam rakéták vették át.
Ráadásul az izraeli kivonulás közvetlen következményeként az általános
választásokat 2006-ban a Hamasz nyerte meg. Nemcsak azért, mert a Fatah korrupt
volt, és nem törődött a saját népe jólétével. Ez mindig is így volt az arab
Közel-Keleten. Hanem azért, mert a Hamasz Izraellel szembeni kérlelhetetlen
gyűlölete az iszlám terrorszervezetet a lakosság szemében
összehasonlíthatatlanul szimpatikusabbá tette a Fatahnál. A Hamasz hamarosan
katonai puccsot hajtott végre, és az amerikaiak és izraeliek által
felfegyverzett és kiképzett Fatah egy puskalövés nélkül átadta az övezetet.
Mi tehet Izrael ebben a helyzetben? Visszafoglalhatná az övezetet. Ez a megoldás
időről-időre felmerül, és fenyegetés gyanánt az izraeli katonai vezetők be is
ígérik. Most is előkerült ez a lehetőség, ám a kormány ezt elvetette, mivel az
annapoliszi kísérlet ezt most nem teszi sem lehetővé, sem időszerűvé. Egy ilyen
háború jelentősen megnövelné a palesztin polgári lakosság szenvedéseit is. Ha
még azt sem tudja elnézni a nemzetközi közvélemény, hogy Barak lezárja az
átkelőhelyeket, elképzelhető, mekkora vihart kavarna egy átfogó katonai
hadművelet. Maradtak a célzott, kifejezetten terroristacélpontok elleni
támadások. Ennek is lehetnek vétlen polgári áldozatai. A kedden tűzharcban és
célzott rakétákkal Izrael által lelőtt 18 arab közül 15 fegyveres és 3 polgári
személy volt.
Az ilyen akcióknak azonban csak korlátozott hatásuk van. A Hamasz fokozta kilőtt
rakétái számát. Az erőszak eszkalálódásával egyidejűleg Ehud Barak arról
határozott, hogy lezárja az övezetbe vezető átkelőhelyeket. Leállította az
üzemanyag- és élelmiszerszállítmányokat. Izrael továbbra is szállította az
elektromos áramot, gázt és vizet. Az övezetbe Izrael a villamos áram
két-harmadát szolgáltatja, és a zárlat ezt a szolgáltatást nem érintette. Bár a
nemzetközi szervezetek humanitárius válság bekövetkezését ígérték, ez minden
alapot nélkülözött. A Hamasz azonban leállítatta az övezetben működő erőművet,
hogy az övezet sötétségbe borulásával demonstráljon, és mozgósítsa a nemzetközi
közvéleményt Izraellel szemben. Így Barak kénytelen volt enyhíteni a zárlaton.
Pedig a zárlat jogos intézkedés volt. A Hamasz nem egy törvényen kívüli
terrorszervezet a Palesztin Hatóság területén, hanem a palesztinok által
demokratikusan megválasztott kormánypárt. A palesztinai arab nép nem a Hamasz
túsza vagy áldozata. A nép választásokon szavazataival jogosította fel a Hamaszt
arra, hogy rakétákkal, tüzérségi gránátokkal és távcsöves puskákkal hálálja meg
azt, hogy Izrael lehetővé teszi nekik az élet alapvető feltételeit: a vizet,
villanyt, üzemanyagot, gázt és élelmet, gyógyszert. És mindehhez a nemzetközi
közösség nyújtja a támogatást.
2008. 01. 25. (XII/4)
