hetilap

John McCain negyvenhárom éves korában egy hawaii koktélpartin
haditengerészeti összekötő tisztként találkozott második feleségével, az
akkoriban huszonöt éves Cindyvel. A még házas, de feleségétől már külön élő John
már politikai pályára készülve egy kongresszusi küldöttséggel vett részt a
rendezvényen. Volt felesége, Carol később azzal magyarázta házasságuk zátonyra
futását, hogy „a negyvenes éveibe lépő John huszonöt éves akart maradni”. De
Washingtonban sem volt könnyű dolga Johnnak és új feleségének. Éveken át az a
pletyka járta, hogy John azért hagyta ott első, autóbalesetben megbénult
feleségét, hogy politikai karrierjét egyengesse, amihez Cindy pénzügyi háttere
is rendkívül előnyösnek bizonyult, ugyanis apja phoenixi milliomos üzletember
volt.

A házaspár életét a volt szépségkirálynő időközben kialakult gyógyszerfüggősége
csaknem tönkretette. Az 1980-as években többszöri vetélés, majd három gyermek
szülése után gerincproblémák jelentkeztek Cindynél, ami miatt
fájdalomcsillapítókat kellett szednie. Férjének és családjának azonban sejtelme
sem volt arról, hogy Cindy titokban tablettákat lopott attól az általa vezetett
segélyszervezettől, amely háborús területekre küldött egészségügyi alakulatokat.
Emiatt a hölgy később kezelésben részesült, és sikerült függőségéből kijönnie.

John és Cindy McCain megpróbáltatásai egy ázsiai kislány örökbefogadásával
folytatódtak. Cindy egy bangladesi árvaházat látogatva felkarolt egy
farkastorokkal született kislányt, akit később a házaspár örökbe is fogadott. A
jótékony tett azonban durva lejárató kampány részévé vált a 2000-es elnökségi
kampány során, mikor is azt terjesztették el McCainről, hogy Bridget az arizonai
szenátornak egy prostituálttól született gyermeke.

A 2000-es kampány során azt is híresztelték McCainről, hogy vietnami fogsága
maradandó mentális problémákat idézett elő nála. Annyi biztos, hogy az öt és fél
éves rabság nem múlt el nyomtalanul a szenátor életéből. Fogsága alatt egy
alkalommal, mikor fogva tartói megtudták, hogy apja tengernagy volt,
felajánlották neki, hogy hamarabb elengedik. Ő azonban nem élt a lehetőséggel,
arra hivatkozva, hogy a nálánál hosszabb ideje fogságban lévőket kellene
elengedni előbb. „Szemtelenségéért” annyira megkínozták, hogy az akkor kapott
sebek helyeit ma is hordozza, és ami miatt több hétköznapi dolog elvégzésében –
például a fésülködésben – ma is segítségre szorul, mert karját azóta sem tudja
teljesen felemelni. Emellett az arizonai szenátor bőrrákkal folytatott
küzdelmet, felesége pedig 2004-ben agyvérzést kapott, amiből teljesen felépült.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek