A Fehér Házban félárbócra engedték az amerikai lobogót Tom Lantos emlékére,
akiről Bush elnök így emlékezett meg: „élő emlékeztető volt arra, hogy sohasem
szabad szemet hunynunk, amikor ártatlanok szenvednek gonosz emberek kezétől.”
Lantos 1928-ban született Budapesten, zsidó családban. Szüleit kényszermunkára
hurcolták, édesanyját soha többé nem látta viszont. A nácik és nyilasok ellen
harcoló mozgalom tagja volt, kétszer szökött meg a kényszermunka-táborból, majd
részt vett az antikommunista szervezkedésben. 1947-ben emigrált az Egyesült
Államokba, ahol feleségül vette gyermekkori budapesti ismerősét, Antette-t. A
hatvanegy évig tartó házasságból két gyermek és tizenhét unoka született.
Hálás volt új hazájának. „Soha nem leszek képes eléggé kifejezni hálámat, amit
eme nagyszerű ország iránt érzek” – írta az Egyesült Államokról.
Tom Lantos több jelentős külpolitikai kezdeményezése mellett rendszeresen kiállt
az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség ellen. A Heteknek adott legutolsó
nyilatkozatában visszautasította, hogy Izraelt tegyék felelőssé az
antiszemitizmus terjedéséért: „Az antiszemiták bűne az, hogy az antiszemitizmus
ma újra erősödőben van” – mondta. Az utolsó pillanatig optimista volt, hogy az
emberi jogok végül legyőzik a gyűlöletet, mivel „a fejlett világ a 21. században
felismerte, hogy a társadalmak csak a vallási sokszínűség mellett tudnak
megfelelően működni”.
Steven Spielberg Az utolsó napok című dokumentumfilmjében Tom Lantos elmondta:
egyike volt azoknak a névtelen budapesti kisembereknek, akiket Raoul Wallenberg
hősi mentőakciója szabadított meg a haláltól. Egész életében hálás volt
Wallenbergnek, aki az ő kezdeményezésére Winston Churchill után az Egyesült
Államok második tiszteletbeli állampolgára lett.
2008. 02. 15. (XII/7)
