Pakisztáni asszonyok tüntetnek Iszlamabadban a kasmíri és a palesztin dzsihád
mellett
APakisztán függetlenné válása óta eltelt több mint hatvan évben folyamatosan
politikai viharok, katonai diktatúrák és gyilkosságok uralták a belpolitikai
életet. Az utóbbi időben kialakult káosz azonban minden korábbi helyzetet
felülmúl. Az elmúlt hónapokban ugyanis országszerte tiltakozások törtek ki
Pervez Musarraf elnök ellen, miután menesztette az ország legfőbb ügyészét,
felfüggesztette az alkotmányt, és szükségállapotot hirdetett. Az Egyesült
Államok eközben rákényszerítette Musarrafot, hogy mondjon le a hadsereg
vezetéséről, és ossza meg hatalmát Benazir Bhutto ellenzéki vezetővel. Ám Bhutto
december végi meggyilkolásával minden megváltozott. Széles körben elterjedt
ugyanis a gyanú, hogy a kormány keze is benne lehetett a gyilkosságban. A
kormány ugyan cáfolta a vádakat, de a politikai bizonytalanság megingatta
Musarraf katonai rezsimjét.
Bruce Riedel volt CIA-tiszt és elnöki tanácsadó szerint Pakisztán mára a világ
legveszélyesebb országává vált. Az atomfegyverrel rendelkező ország ugyanis
egyszerre az al-Kaida központja és az Egyesült Államok szövetségese. „A 21.
század valamennyi borzalma megtalálható ebben az országban: atomháború,
atombombagyártás, háború és béke, terrorizmus, al-Kaida, drogkereskedelem,
diktatúra és demokrácia. Pakisztán ma mindezek ütközőpontja – állítja Riedel,
majd hozzáteszi: – Egyre kérdésesebb, hogy a pakisztáni hadsereg mikor érzi úgy,
hogy Musarraf tábornok inkább már csak nyűg, mint előny a számukra.”
Parmit Choudary Dél-Ázsia-szakértő szerint eddig valamennyi demokratikusan
megválasztott pakisztáni kormány vagy megbukott, vagy megbuktatták: a vezetőket
menesztette a hadsereg vagy egy, a hadsereg által támogatott elnök. Choudary
szerint Musarrafnak nincs más választása, mint hogy megossza a hatalmat.
Véleménye szerint három vezető kellene az ország élére: Musarraf elnöksége
mellett Bhutto Néppártjának egy vezetője lehetne kormányfő, aki mellett a
hadsereg főparancsnoka továbbra is komoly szerepet kapna. Ám a siker még ebben
az esetben sem garantált.
A februári választások előtt az elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a kormány
bármilyen beavatkozása katasztrófához vezethet. Riedel úgy véli, ha a
választások eredményét meghamisítják, vagy elhalasztják a szavazást, akkor
tovább romolhat a helyzet Pakisztánban, ez pedig az ország stabilitását is
veszélybe sodorhatja. Ez viszont csak az iszlám szélsőségeseknek, az
al-Kaidának, a táliboknak és más pakisztáni radikális csoportoknak kedvezne.
Musarrafnak már régóta komoly gondot okoz az iszlám szélsőségesek beszivárgása
az országba a szomszédos Afganisztánból, ám emellett azzal is számolnia kell,
hogy a hadseregben és a titkosszolgálatban is vannak olyan személyek, akik
nyíltan lepaktáltak ellenségeivel. Emiatt Musarraf hatalma egyre bizonytalanabb,
ugyanakkor a tálibok egyre nagyobb befolyást szereznek az országban. Ez pedig
egy esetleges puccs vagy akár polgárháború lehetőségét is előrevetíti az
országban. Egy ilyen helyzetben Musarrafnak egyszerre kellene Bhutto világi
támogatóival és az iszlám szélsőségesekkel megvívnia a hatalomért, miközben
bizonytalan, hogy kinek a kezébe kerülnek a hatalmi harc következtében a
pakisztáni atomfegyverek.
2008. 02. 08. (XII/6)
