„A Hamasz vezetői elfogadnák a palesztin államot, ha az az 1967-es határok
mentén jönne létre, és a palesztinok népszavazás során elfogadnák” – mondta
Carter, miután Egyiptomban és Szíriában a múlt hét során találkozott a Hamasz
vezetőivel. A Nobel-békedíjas Carter kétszer is tárgyalt Damaszkuszban Kaled
Mesál Hamasz-vezérrel (kis képünkön) arról, hogy az iszlamista csoportot hogyan
lehetne bevonni a békefolyamatba. Carter szerint a Hamasz kész elfogadni Izrael
jogát ahhoz, hogy „békében éljen a szom-szédai mellett”, és kész elállni attól,
hogy megakadályozza Mahmúd Abbász palesztin vezető erőfe-szítéseit, hogy
béke-megállapodást kössön a zsidó állammal. Abbász célja, hogy az Izrael által
az 1967-es háborúban elfoglalt Gázai övezetben és a Nyugati parton létrehozza a
palesztin államot az Egyesült Államok közvetítésével megkötendő békemegállapodás
keretében.
Carter közel-keleti útja komoly tiltakozást váltott ki Izrael és az Egyesült
Államok részéről, mivel mindkét ország terrorista csoportként tartja nyilván a
Hamaszt, és úgy vélik, hogy a találkozó legitimitást ad a terrorista
szervezetnek, amelynek deklarált szándéka Izrael megsemmisítése. A látogatás
jelentőségét maga a Hamasz is így értékeli: „Carter látogatását úgy tekintjük,
mint annak a ténynek az elismerését, hogy a Hamasz mára megkerülhetetlen
tényezővé vált a térségben” – nyilatkozta Iszmail al-Askar, a Hamasz vezetőinek
egyike. Al-Askar szerint Carter nemzetközi ismertsége révén kiválóan alkalmas
arra, hogy a Hamasz rajta keresztül juttassa el üzenetét a világnak: „Azt
akarjuk, hogy a világ megértse, az ellenállás a palesztinok jogai
helyreállításának egyetlen módja, ezért lövünk ki rendszeresen rakétákat
Izraelre.” Korábban kifejtette, hogy az „ellenállás” – a terrorizmus – a
palesztinok számára nem eszköz céljaik elérésében, hanem létezésük célja és
értelme.
Szavait megerősítendő, a látogatás másnapján támadás érte Izraelt: a Gázai
övezetből az izraeli hadsereg egységeinek álcázott, robbanóanyaggal teli
teherautók törtek át a biztonsági kerítésen a Kerem Salom-i átkelőnél. A
robbanásban 13 izraeli katona megsebesült. Az, hogy ez alkalommal halálos
áldozat nem volt, csak annak köszönhető, hogy miután a határátkelő parancsnoka
nem tudott rádiókapcsolatot létesíteni a járművekkel, riadót rendelt el, így a
katonák időben fedezékbe vonulhattak. A Hamasz vezetői „hősies” akciónak
minősítették a támadást, és ígéretet tettek arra, hogy további támadások fogják
követni mindaddig, amíg Izrael fel nem számolja a blokádot. „Érzékeny ponton
sújtottunk le, mivel az izraeli hadsereg ezt az átkelőt használja a Gázai övezet
elleni támadásokkor.” Az izraeli hadsereg szóvivője ugyanakkor úgy nyilatkozott,
hogy ezzel pont a palesztinokkal „szúr ki” a Hamasz, mivel mindaddig amíg az
átkelő a támadás következtében zárva lesz, nem tudja Izrael a Gázai övezet
lakosságának nyújtott heti 200 teherautónyi segélyszállítmányt eljuttatni a
rászorulók részére.
Izrael részéről Carter látogatását szinte minden izraeli vezető ellenezte. Ehud
Olmert kormányfő azért nem volt hajlandó Carterrel találkozni, hogy ne keltse
azt a benyomást, rajta keresztül tárgyal Mesállal. Izrael szerint Kaled Mesál a
zsidó állam ellen folytatott terrortáma-dások egyik fő kiagyalója, őt teszi
felelőssé azokért az öngyilkos merényletekért, amelyek eddig közel 250 izraeli
halálát követelték, valamint több izraeli katona – köztük a két éve fogságban
levő Gilad Salit tizedes – elrablásáért.
2008. 04. 25. (XII/17)
