hetilap

A kétszintes, füvesített tetejű, úszómedencés ház Amstettenben. A pokol a föld
alatt rejlett

A bűnügyi és pszichiátriai szempontból is példátlan eset egy Bécstől 130
kilométerre fekvő alpesi kisváros kellős közepén történt, ahol megbecsült
polgárként élt Josef Fritzl (képünkön) egy kétemeletes, tágas házban. A
villamosmérnök férfinak hét felnőtt gyermeke van – legalábbis a környezete így
tudta. Közülük hat családot alapított, egy lány, Elizabeth azonban 18 éves
korában egyszer csak eltűnt otthonról. Az apja bejelentette a rendőr­ségnek,
hogy lánya egy világtól elzárt szekta tagja lett, és semmilyen kapcsolatot nem
akar tartani a szüleivel. A rendőrök sajnálkozva tudomásul vették Josef Fritzl
bejelentését, és biztosították arról, hogy a hatóságok mindent megtesznek az
ilyen káros társadalmi jelenségekkel szemben.

A valóságban azonban az ekkor 18 éves Elizabeth már az apja által gondosan
előkészített, koncentrációs tábort idéző szűk börtönben volt. A férfi 1984-től
kezdve a föld alatt tartotta a kiszolgáltatott lányt, akit folyamatosan
megerőszakolt. A vérfertőző viszonyból hét gyermek született. A hat életben
maradt gyermek esetében a DNS-vizsgálat minden kétséget kizáróan bebizonyította,
hogy valóban Josef Fritzl az apjuk. (Az események kronológiáját a Der Standard
összeállítása alapján mellékelten közöljük.)

A szekta-fedőtörténet a későbbiekben is fontos szerepet játszott. Kilenc évvel
később ugyanis Fritzlék egy csecsemőt találtak a küszöbükön egy levél
kíséretében. Ebben az el­tűnt lány azt írta, hogy nem akarja felnevelni a
gyermekét, ezért hagyja őt apjánál. A hatóságok és Fritzl környezete
fenntartások nélkül tudomásul vették a magyarázatot. A nagy­szülők vállalták a
csecsemő felnevelését. Az eset még kétszer megismétlődött. A kisvárosban
tisztelet övezte az önfeláldozó Fritzl házaspárt, akik lányuk helyett vállalták
a gyerekek felnevelését.

Huszonnégy éven át ez látszott kívülről. A föld alatt azonban ott volt a pokol:
egy hatvan négyzetméteres, ablaktalan pincében egymás után születtek a gyerekek.
Összesen hét: egyikük néhány napos korában meghalt, a többiek közül három
„szerencsés” nagyapjukhoz (egyben apjukhoz) került, iskolába és kirándulni
járhatott, lubickolhatott a kerti medencében. A három másik gyerek (egy 19 éves
lány és két fiú, 18 és 5 évesek) soha nem látott természetes fényt, se írni, se
olvasni nem tanultak. Nem volt személyazonosságuk, az állami hatóságoknak most
kell anyakönyvezniük őket. Anyjukon és börtönőrükön, Josef Fritzlen kívül – aki
élelmet és ruhákat vitt nekik – más embert nem ismertek. Kiszabadulásuk óta egy
pszichiátriai intézetben gondozzák őket.

Az események kísértetiesen hasonlítanak arra a közelmúltbeli esetre, amikor Bécs
egyik külvárosában elrabolták az akkor 11 éves Natascha Kampuscht, akinek 8 év
fogság után sikerült kiszabadulnia. Elrablója, Wolfgang Priklopil foglya szökése
után öngyilkos lett. Kampusch most nyilatkozatban jelentette be, hogy anyagi
támogatást kíván nyújtani Elisabeth Fritzlnek. (Egy harmadik megrázó eset az
1996-ban megtalált Maria K., akit fogva tartója egy koporsószerű faketrecben
őrzött hónapokon keresztül.)

A Nemzeti Kriminológiai Intézet vezetője, Franz Lang szerint azonban a két eset
között az a legnagyobb különbség, hogy míg Kampusch esetében a rendőrség
hanyagsága is okozhatta a tragédiát, ebben az esetben a nyomozóknak állítólag
esélyük sem volt. A hivatalos magyarázat szerint Josef Fritzl hazugságai oly
mértékben hatottak, hogy állítólag saját felesége, illetve a „felszínen” élő
három gyermek sem sejtett semmit – illetve ha mégis, a pince tabunak számított,
mind a feleség, mind a szomszédok számára. Az apa lánya eltűnését azzal
magyarázta, hogy egy „törvényen kívüli” szektához csatlakozott, ezért nem lehet
jó anyja a gyerekeinek. A férfi emellett rendszeresen panaszt is tett a
rendőrségen amiatt, hogy még mindig nem találták meg Elisabethet.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek