Az osztrák hatóságok hangsúlyozzák: a gonoszság nem osztrák monopólium.
Valóban: Marc Dutroux Belgiumban követte el bűncselekményeit, a lányait
megerőszakoló, kettős életet élő magyar Pándi tiszteletes rémtettei is
Brüsszelhez kötődnek, és most zajlik egy francia házaspár bűnpere, akik
tinédzsereket csaltak el és gyilkoltak meg brutálisan. Olaszországban egy
sátánista kettős kéjgyilkosság okozott megdöbbenést, Amerika pedig még magához
sem tért azóta, hogy fény derült a szakadár mormon közösség szextemplomára, ahol
százával kényszerítettek gyereklányokat „feleségül” felnőtt férfiakhoz.
Mégis, az amstetteni eset olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak az
egyéni gonoszságon. A fenti bűncselekményeket többnyire távoli erdőkben,
temetőkben vagy távol eső farmokon követték el. Josef Fritzl viszont megbecsült
polgárként élt évtizedeken át az osztrák kisvárosban, felesége a helyi szülői
egylet tagja volt. Tágas kétszintes házuk a város központjában áll. Úgy tűnik, a
férfi huszonnégy év alatt mégis háborítatlanul folytathatta kettős életét.
A londoni Times egyik kommentátora szerint a zárt közösségekben élő osztrákok
igazi „félrenéző társadalmat” alkotnak. Senki nem kíváncsi arra, mi zajlik a
muskátlis ablakok és precízen szögletesre nyírt sövénykerítések mögött. Itt az
emberek a „Schein nicht Sein” azaz a „látszat a lényeg, nem a valóság” elvét
vallják. Ausztria Európa legmagasabb életszínvonalát biztosítja polgárainak,
akik cserébe békén hagyják a hatalmon lévőket, hadd osztozzanak a nagykoalíciós
elv szerint az állami sztrádaépítési és egyéb extrapénzeken.
A valóság időnként mégis kikandikál a festői díszletek mögül. A kilencvenes évek
végén fény derült a bécsi Groer bíboros évtizedes pedofil ügyeire. A kardinálist
a nyugdíjazásán kívül más retorzió nem érte, a Sankt Pölten-i szerzetesek között
tölthette hátralévő éveit.
Szintén a kilencvenes évek világbotránya volt Jörg Haider és a szélsőjobboldali
Szabadságpárt karrierje. A nemzetközi tiltakozással mit sem törődve Wolfgang
Schüssel néppárti miniszterelnök 2000-ben koalícióra lépett Haiderékkal. A
választók 2002-ben újabb győzelemmel jutalmazták a Szabadságpártot legitimáló
Schüsselt.
Tavaly nyáron búcsúztatták a 89 éves korában elhunyt Kurt Waldheim volt
köztársasági elnököt a bécsi Stephansdomban. Heinz Fischer államelnök „nagy
osztrákként” méltatta Waldheimot, miközben egy szóval sem említette a politikus
náci múltját és a Wehrmachtban folytatott tevékenységét. Igaz, az osztrákokat ez
korábban sem zavarta, hiszen a volt ENSZ-főtitkárt úgy tették meg államelnöknek,
hogy már ismerték a múltját. Az Egyesült Államok hivatalosan is, más országok
hallgatólagosan nemkívánatos személynek minősítették Kurt Waldheimot, akit a
közel-keleti arab országok mellett csak a Vatikán és néhány kommunista ország
fogadott elnökként.
És ha még hátrébb tekintünk, ott vannak a második világháború sötét adatai. A
koncentrációs táborok parancsnokainak háromnegyede, a személyzet negyven
százaléka osztrák volt. Adolf Eichmann stábjában még ennél is többen, tízből
nyolcan Ausztriából érkeztek. Az Anschlusst ünneplő bécsi tömeg a háború után
nem sürgette a számonkérést. Nem is voltak „nürnbergi perek” az országban.
És ne felejtsük: a náci birodalom vezére is egy osztrák kisvárosban született és
nőtt fel. A diktátor családjában a történészek szerint nem volt ismeretlen a
vérfertőzés. De ez már messzire vezetne.
2008. 05. 02. (XII/18)
