hetilap

Természetesen az oroszok többsége a nagyhatalmi törekvések folytatását
reméli, amit Vlagyimir Putyin politikája alapozott meg. Ezért aztán Medvegyevnek
a Putyin által hátrahagyott megoldatlan kérdésekkel kell foglalkoznia, amelyek
nagy vonalakban a következők: Koszovó függetlenségi törekvései, amelyek Szerbia
mint baráti ország egységét veszélyeztetik, a NATO keleti terjeszkedése, Ukrajna
és Grúzia belépési szándéka az Észak-atlanti Szövetségbe, a FÁK széthullásának
megakadályozása, Oroszország érdekeinek védelme az Arktiszon és a Távol-Keleten,
stb.

A felsorolt problémák azonban Oroszország hétköznapi életében a
gazdasági-szociális kérdések mögé szorulnak. A lakosság helyzetén egy sor
rendelkezés hivatott javítani, köztük a széles körben reklámozott nemzeti
projektek az egészségügy, az oktatás, a mező­gazdaság és a lakásépítés
területén. A nem­zeti projektek megvalósítása érdekében a kormányzat már nagyon
sokat tett, de ahhoz, hogy az ország polgárai tényleges hasznot húzhassanak
belőlük, még többet kell tenni. A gyakorlatban ezeknek a kérdéseknek a megoldása
igen nehéznek bizonyul, és gyakran az alárendelt hivatalnokok győzelmi
beszámolójává silányul.

A projektek holtpontról való kimozdítását főként a korrupció akadályozza. Ez
mindenki számára nyilvánvaló, és a leköszönő elnök sem tudott megküzdeni vele.
Nagy kérdés, mihez kezd a problémával Medvegyev.

A társadalmat más kérdés foglalkoztatja – az infláció. Úgy tűnik, a fogyasztói
árak egyre nagyobb ütemben növekednek, és kilépnek a kormány által megszabott
keretek közül. Április 30-án járt le az az áremelésre vonatkozó moratórium,
amelyet a kormány kötött a fő beszállítókkal. Ezt a moratóriumot a parlamenti
választások és az elnökválasztás idejére vezették be fél évvel ezelőtt. Mára
általánossá vált a lakosság körében a gyors árnövekedéstől való félelem.

De nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy milyen állami-politikai struktúra jön
létre az új elnök körül. Az újságírókon és politológusokon túl egyre többször
teszi fel a közember is a kérdést: teljes értékű elnök válik-e Medvegyevből.

A kialakult politikai helyzet ismeretlen Oroszországban. Az állam népszerű
vezetője a miniszterelnöki posztra lép vissza, miközben ő a legbefolyásosabb
párt elnöke és a „nemzet elismert vezére”. Helyét egy fiatal politikus veszi át,
akit utódjaként nevezett meg, és rábízta politikájának folytatását. Látszólag
kettős hatalomgyakorlás alakult ki, amely látszatot csak erősítik azok a hírek,
amelyek szerint a miniszterelnök jogkörét ki akarják szélesíteni az elnök
rovására.

A média már régóta „két cárról” cikkez. Egyes szakértők úgy vélekednek:
„Oroszország történetében nincs példa kettős hatalomra. Itt erős a bizánci
tradíció, miszerint a hatalom lehetőleg egy kézben koncentrálódik.” Megint mások
úgy vélik, hogy Medvegyev és Putyin „hosszú, békés együttélése” lehetséges és
hasznos lesz az országnak.

Három forgatókönyv foglalkoztatja napjainkban az elektronikus sajtót: Medvegyev
visszalép az elnöki posztról Putyin javára, vagy Medvegyev megpróbál „teljes
értékű elnökké” válni, és lassanként felaprítja Putyin befolyását, esetleg
Putyin csak addig marad miniszterelnök, míg Med­vegyev megerősíti elnöki
hatalmát.

Az utolsó variáció szerint Putyin hatalmas változást hozna létre Orosz­ország
politikai szokásjogában és nagy reformerként vonulna be a történelembe. Végső
soron az Alkotmány kerekedik felül, nem a vezér személyes ambíciói vagy
környezetének érdekei. Oroszország politikai rendszere nyitottabbá és
rugalmasabbá válik, az ország irányítójának hatalma pedig nem örökségként adódik
át. Valódi áttörés lehet a tényleges demokrácia felé vezető úton.

Más elemzők nem várnak lényegi változást az orosz nagypolitikában. Kemény
csatározásokat vetítenek előre a hivatalnokok csoportosulásai között. A hatalom
közel egyenlő megosztása esetén ezek a harcok elkerülhetetlenek, még ha Putyin
és Medvegyev nem is kerül nyílt konfliktusba egymással. Oroszországban a hatalom
koncentrálására számos lehetőség adódik, és meglehetősen sokan vannak akik ezt
szeretnék is megtenni.

Az egyszerű polgároknak megmarad a remény, hogy az elit számára nem a hatalomért
folytatott harc válik központi kérdéssé, hanem az ország előtt álló komoly
problémák megoldása.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek